M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1937-1938

Első rész - Beszédek

„Magnifice Domine Rektor! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Hagyományos nemes szokásnak hódol az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, amikor a hála és kegyelet maradandó zálogául uagyjainkiiak emlékszobrot emel és a múlt szellemében jár el akkor is, amikor érebeöntött alakjukat Karunkkal egyetértőleg az ősi alma mater gondozására bízza. Hol is lehetne jobb helyük, mint ott, ahol kimagasló egyénisé­gükkel és korszakalkotó működésükkel élő lelkiismeretként sar­kalják követésre a pályánkra lépő, minden hatásra fogékony ifjúságunk lelkét. Az ősök e díszes galériájába íme most Szent-Istvány Gyula, a magyar bányásztársadalom szeretett Pista bácsija is bevonul. Illesse érte mélyen átérzett hálánk mindazokat, kik­nek részük volt ebben. Bányászatunk önfeláldozó szolgálatában eltöltött, eredmé­nyekben és sikerekben gazdag negyvennyolc hosszú esztendő egymagában is már elég jogcím lenne arra, hogy Pista bácsin­kat legjobbjaink között emlegessük. S mégis nemcsak az elisme­rés, a nagyrabecsülés, a tisztelet, hanem mindezen felül, s ta­lán elsősorban a szeretet az, mely a szobor adományozóit meg­ihlette, — az a végtelen rajongó szeretet, amellyel Szent-Istvány Gyula emlékét tanítványaink serege, szinte az egész magyar bánya- és kohómérnöki kar elfelejthetetlenül szívébe zárta. Mert bár működésének csak második felében cserélte fel üzemve­zetői munkakörét a professzori katedrával, egy év híján egy negyedszázad alatt így is tanítványainak hatalmas tábora vall­hatja őt mesterének. Ezerkilencszázkettő az az év, amelyben Cséti Ottó nyuga- lombavonulása után az akadémia geodéziai és bányaméréstani tanszékét Szent-Istvány Gyula elfoglalta. Tekintélyes, elismer­ten kiváló üzemi szolgálatra, számos nagyszabású föld- s bá­nyamérési munkálatra és több tudományos értekezésre támasz­kodhatott már akkor, amikor pályázatát benyújtotta. Ahol azonban egy Cséti Ottó szolgált a megítélés mértékéül, kell, hogy nehéz sora legyen még a legkiválóbb utódnak is. Annál nagyobb az érdeme és dicsősége, hogy rövid időn belül mind ta­nártársai és tanítványai előtt, mind az egész magyar szaktársa­dalomban nemcsak föltétien tekintélyt szerzett magának, ha­61

Next

/
Thumbnails
Contents