M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1937-1938
Első rész - Beszédek
60 Magnifice Domine Rector! Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves ifjú Barátaim! Amint méltóztattak látni, a földtani történelem évszámai szinte hihetetlenül magosaknak adódnak. A geológus igen hosszú időtartamokhoz van szokva. Éppen ezért talán kissé másképpen mérlegeli, vagy mérlegelheti egyéb foglalkozású embertársainál az emberi történelem időtartamait is. De ezenkívül azt is látja még állandóan, hogy a földtan alappilléreinek, a kőzeteknek kopása, vagy akár teljes széthullása, pusztulása, nem jelenti egyben a halált is, mert hiszen a törmelék- roncsokból mindig új, fiatal kőzet keletkezik, születik. Számára tehát az elmúlás, az enyészet fogalma erősen idegen fogalom. A vázolt gondolatok alapján úgy érzem, hogy a magyar nemzet 1000 esztendős, öntudatosan kiépített nagyszerű állam- szervezettel bíró dicsőséges létéhez viszonyítva, az a szomorú 20 év, amely a nemzet keresztrefeszítése óta eltelt, csak röpke pillanat, s a magyar szív örvendezésével érzem és látom, hogy a trianoni roncsokból már erőteljesen megindult az újjászületés, új szikla épülése kezdődik a Kárpátok ívén belül a régi törmelékből. Szikla, amely homogénebbnek, erősebbnek Ígérkezik a réginél. Legyen a nemzet élete örök és dicsőséges. Isten adja, hogy úgy legyen! # A dékáni székfoglaló beszéd végeztével a rector magnificus mégegyszer megköszönte a főhatóságok és intézmények képviselőinek és a jelenvolt vendégeknek szíves megjelenését és az ünnepi ülést bezárva felkérte az ünneplő közönséget, hogy a Himnusz eléneklése után a néhai Szent-Istvány Gyula főiskolai tanár mellszobrának felavatására az intézet parkjába lefáradni szíveskedjenek. # * A tanévmegnyitó ünnepélyhez szorosan kapcsolódott s annak egyik további programmpontja volt a kar kertjében Szent- Istvány Gyula, a volt m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola egykori rendes tanára mellszobrának leleplezése és megkoszorúzása. A szobornál dr. Tárczy-Hornoch Antal egyetemi ny. r. tanár a következő beszédben hódolt Szent-Istvány Gyula emlékének:
