M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1937-1938
Első rész - Beszédek
57 esetekben is lehetséges volt. Ezekre mind itt nem volna érdemes kitérnem. Igen érdekes ezután a jégkorszaknak és a glaciális és inter- glaciális periódusok abszolút időtartamának asztronómiai meggondolások segítségével történt földtani megállapítása. Amint ismeretes, a föld forgási tengelye 27.700 év alatt 470 szögnyílású kúp palástját írja le. Ez az ú. n. precesszió. Ezenkívül tudjuk azt is, hogy a földpálya síkjára nem áll merőlegesen a föld tengelye. A merőlegestől való eltérés az ú. n. ekliptika. Ez is bizonyos változásnak van alávetve. Nagysága 40.400 éves periódus alatt 22° és 24V20 között váltakozik. Végül ugyancsak közismert a földpálya excentrumossága is. A földpálya, amint tudjuk, egy a körhöz közeledő olyan elipszis, amelynek egyik gyújtópontjában a nap van. Az excentrumosság az elipszis körtől való eltérésének a mértéke. Az excentrumosságból ered a föld napközei és naptávol helyzete. E két helyzetnek a naptól való távolságában jelenleg nagy különbség ugyan nincs, de úgylátszik, ez is változik, még pedig 91.800 éves periódusban. Hol csökken, hol meg növekszik. E három jelenség együttes hatása következtében, amely hatások lényegükben a földnek a naphoz való helyzetét szabják meg, szükségszerűen változó lesz az idők folyamán a földnek a nap által leadott sugárzás tömege is, ami pedig éghajlatváltozásokra vezet. A változó éghajlat természetesen a képződő kőzetek minőségében is eltéréseket okoz. Az előbb elmondott asztronómiai tényekre támaszkodva, megkísérelték az utolsó 650.000 esztendő klímaváltozásait kiszámítani és azt találták, hogy ez időre 11 hideg periódus adódik. Soergel szerint ez a számadat a jégkorszak földtani adatok alapján megállapított hideg periódusainak számával megegyezik. Éppen ezért szerinte következtethető, hogy a jégkorszak ilymódon történt abszolút időszámítása nem valószínűtlen. Végül egy olyan abszolút időszámítási módról emlékezem még meg, amely igen sok esetben használható s nagy pontosságú. Régebb idő óta ismeretes már, hogy a kémiai elemek sorában vannak olyanok, amelyek radioaktiv sajátságúak. A radioaktiv elemekre jellemző az, hogy energialeadással spontán bomlanak s így újabb elemek képződnek belőlük. Az atom radioaktiv bomlását semmiféle fizikai vagy kémiai befolyással
