M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937
Első rész - Beszédek
67 kedvezőtlenné vált viszonyokat vagy — hogyha lomberdőről volt szó — a sarjadzás útján odatelepedett új állomány fejlődése jóval alább szállott és nem érte el az előzőt sem minőségben, sem tömegben. Nagy nehézség származik abból is, hogy az erdő árnyéka alatt a talajon gyom vagy egyáltalában nem vagy csak csekély mértékben, illetve csak bizonyos növényfajok léphetnek fel, ellenben hogyha megbontjuk a koronák záródását, akkor a talaj kizöldül, ami a bontás mértékével úgy mennyiségben, mint a fajok számában folyton emelkedő gyomtömegeket hoz a talajra, amelyekben szinte tükröződnek a koronákba szakított hézagok. A teljes tarolás a gyomoknak buja tömegét hozza, rengeteg fajt és egy-két méter magas zöld tömeget. Ha ebbe a zöld tömegbe beleültetjük a csemetéket vagy belevetjük a magot, a mag legnagyobb része ki sem csírázik, ami pedig a csírázásig eljut, annak legnagyobb része elfúl a gyomok tömegében; az ültetett csemetéknek — ha nagyon erőteljesek — egyrésze megél, de csak csekély hányada, zöme pár éven belül ezeknek is eltűnik, elpusztul. Ha közvetlenül a tarolást nyomon követi a gondos ültetés, akkor az sikerülni szokott, különösen hogyha oly fafajt választunk, amely gyorsan fejlődik; de ha több év telik el az ültetés kiviteléig, akkor annak eredménye annál biztosabban hiúsul meg, minél több évvel késett az erdősítés a tarolás után; annyira, hogy gyakori eset, hogy tarvágás után ugyanazt a fafajt, amely előzőleg ott állott, nem tudjuk felhozni, csak különleges művelési és ápolási módokkal. Ahol pedig a legeltetés is hozzájárult, ott a talajnak és az állománynak elsilányodása ugyancsak aggasztó mértéket öltött, sőt teljes pusztulásra vezetett. Az erdőben való legeltetés pedig hazánkban igen nagy mértékű volt, különösen a vágások buja füve csábított, a birtokosaink és kisgazdáink teljesen magától értetődőnek tekintették azt, hogy a marhát az erdőbe csapják ki, hiszen még mai nap is igen sok helyen ott találjuk a marhát, de egyéb háziállatot is az erdőben. A közfelfogás azt tartja, hogy a legeltetés a lábas erdőnek semmi kárára nem válik, legfeljebb azokban a fiatalosakban káros, amelyek még nem nőttek ki a marha szája alól. 5*
