M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937
Első rész - Beszédek
66 az elegyes és vegyeskorú erdő mellett kardoskodnak és annak szükségességét és előnyös voltát hirdetik, a gyakorlati gazdaságban mégis mindinkább terjed az elegyetlen és egykorú erdő“. Ez azt mutatja, hogy a régi és az új, a mai rendszer Németországban is, de Európa-szerte is harcban áll egymással. Németországban, de Svájcban, Dániában és más erdőgazda- ságilag fejlett országokban is büszkeséggel mutatják éppen azokat az erdőgazdaságokat, amelyek diadalra juttatták az elegyes erdőt és a természetes felújítást, amint örömmel állapíthatom meg általánosságban is, hogy a harc mindinkább az új rendszer javára dől el és ma már kétségtelen, hogy az elegyes, szálaié erdő a jövőnek gazdasági rendszere. A tarvágásos rendszer a -mezőgazdaságtól vette a mintát, amely egy-egy területen teljesen azonos terményt szokott termelni. Hosszú időkön, évszázadokon keresztül fejlődött ki ez a rendszer, amely különösen akkor, amikor még fa bőven volt egész Európában és hegységeink igen nagy részéhez hozzá sem tudtunk férni, úgy látszott, hogy már a legtökéletesebb, amit az erdőgazdaság megteremthetett és nagyszerű, pontos keretet adott — legalább papíron — a tervszerű erdőgazdaság számára. Igen nagy vívmánynak tekintették azt, hogy az erdőt nem a természet hozza létre, hanem az emberi beavatkozás, a mesterséges vetés vagy ültetés. Eleinte, amíg az így letarolt területek az egész erdőnek csak csekély töredékét alkották és amíg a fel nem tárt területeknek utakkal, víziutakkal, vasutakkal vagy egyéb szállítóeszközökkel való megnyitása során mindig új és új, eddig érintetlen erdőterületeket lehetett használatba venni, fejsze alá adni, addig nem is mutatkozott nagyobb nehézség. Hiszen hogyha százéves korokkal számolunk, akkor az évenként levágásra kerülő terület kiterjedése az egész erdőnek csak egy-egy százalékát teszi. Amint azonban a régi tartalékok, a fel nem tárt erdők fogytak — pedig az újabb időkben ijesztő gyorsasággal fogytak —, mert egyrészt mindig több és több területet szakítottak ki abból a mezőgazdaság céljaira, másrészt mindig több és több területet taroltak le, amelynek nagyrészén az ismételt felújítás és pótolgatás ellenére is az új erdő vagy egyáltalában nem települt meg, vagy ha igen, más fafajt kellett hozni oda, olyant, amelyik szerényebb igényekkel lép fel a termőhellyel szemben és szívósabban állja a
