M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937
Első rész - Beszédek
63 osztják be az erdömémöki szakoktatást és hazánknak, hazánk erdőgazdaságának igen nagy elégtételül szolgál, egyenesen büszkeséggel tölt el, hogy oly országok, amelyek erdőgazdasága a legfejlettebbek közé tartozik, mitőlünk kértek tanácsot és a magyar szakoktatási rendszert tanulmányozták, hogy mintát kapjanak a saját erdőmérnöki szakoktatásuknak a mai időknek megfelelő kialakítására. A régi görög „navxa őrt“, a folytonos mozgás, fejlődés törvénye az erdőgazdaságban is érvényesül és érdekes, hogy annak nyomán az erdőművelés törekvései sajátságos körforgást mutatnak, a fejlődés mai legmagasabb fokán visszatérünk az erdőnek ősrégi alakjára és az erdőgazdaságnak ősrégi rendszerére, természetesen annak korszerű, céltudatos átalakítása mellett, de az alapelv a régi, az, amelynek elhagyását régebben nagy diadalnak, haladásnak tekintettük: a szálaló erdő és annak természetes úton való felújítása. Az erdőgazdaság tipikus munkái három nagy területet ölelnek fel, a használatnak, a rendezésnek és az erdőművelésnek tereit, amelyek a fejlődés során váltakozó módon jutottak szerephez, váltakozó módon jutottak előtérbe. A legrégibb, kezdetleges erdőgazdaságban a fa levágásának és értékesítésének, az erdőhasználatnak munkája uralta a gazdaságot, nem is volt egyéb célkitűzése, mint a pillanatnyi faszükségletnek fedezése. Ez a használat a szálalás jellegével bírt, itt is, ott is kiszedtek egy-egy fát, azt, amire éppen szükség volt, illetve amely a szükséglet fedezésére legalkalmasabbnak látszott. Az ily gyér használatot az erdő maga pótolta minden nehézség és hiány nélkül. Amint az igénybevétel, a használat nagyobbmérvű és gyakoribb lett, mindinkább érezhetővé vált az így nagy területen szétszórtan található fák kikeresésével, kivágásával és kihozatalával járó nehézség, továbbá mindinkább fogytak a kívánt célra alkalmas fák és a természet már nem bírta pótolni a hiányokat, mivel az Úristen malmai az erdőben nagyon is lassan őrölnek. Az így kezelt erdők képe felette kedvezőtlen, a jobban hozzáférhető részekről teljesen eltűnt a hasznavehető faanyag, a távolfekvő részekkel nem törődött senki; ha szórványos használat került is oda, az csak a legjavára szorítkozott, mert csak annak termelése fizetödött ki. Ennek a rendszertelenül
