M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937
Első rész - Beszédek
64 szálalgató, mindig a javát válogató erdőgazdaságnak nyomait ma is láthatjuk még a Bükk és a Mátra egyes régi állományaiban, amelyeket vizsgálva megértjük, hogy miért lett a szálaié gazdaságnak rossz híre és miért idegenkedik ma is szaktársaink egyrésze attól, azok, akiknek szeme előtt az így szálalva kirabolt, kizsarolt és tönkretett erdők képe lebeg. A vázolt két nehézségen — a nagyon szétszórt használaton és a természetes pótlásnak hiányán — segítettek úgy, hogy a használatokat összpontosították kis helyre, ami teljesen megfelel a ma divatos jelszónak, a racionalizálásnak, sőt annak egyik alapvető kelléke; másrészt pedig pótolták azt, amit a természet már nem nyújtott, — a kivágott öreg fák helyébe szükséges csemetéket — mesterséges módon vetéssel vagy ültetéssel. Az erdőnek magvetés útján való megtelepítéséről hazánkban is nagyon régi adatunk van, 1222-ből a Csallóközből, ahonnan egy perirat említi azt, hogy a per tárgyát képező erdőt emberi kézzel vetették. A fogalmazásból látszik, hogy ezt egészen rendes, szokott módnak tekintették, ami napirenden volt, mert csak úgy mellékesen érintik ezt a tanúvallomások. A sanct-galleni krónika — amelyben a magyarokról sok szó esik — régebbi vetésről is beszél, már a IlX. században. Az ültetésre jóval később került sor, a legrégibb adat 1356-ból való, Nürnberg mellett fenyőcsemetéket ültettek rendszeres erdőgazdaság során. A fejlődésnek ez a korszaka az erdőrendezést hozta előtérbe. Az erdőknek szemmel látható romlása és fogyása megkövetelte, hogy a rendetlen szálalások helyére kerülő tarvágásokat kellő mederbe kellett terelni, mert biztosítani kellett a hosszú termelési ciklusokkal dolgozó erdőgazdaság keretében a tartamosságot, a fatermelésnek és ezzel a használat lehetőségének állandóságát. Ennek érdekében kidolgozták a gazdasági terveket, amelyek számba vették a meglevő faállományókat, előre megállapították, mit lehet azok közül kihasználni, mit és hol kell újra telepíteni és mit kell fenntartani, hogy az erdő egész területe a megfelelő fatömeget állandóan adhassa. Mivel az erdő állapota nem elégített ki, szabálytalan eloszlást mutatott, hol hiányokat, hol öreg, eddig érintetlen állományokat, a tervekben gondosan megállapították egyrészt a 'használatok sorát, másrészt pedig azt ai eszményi, elképzelt álla
