M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937
Első rész - Beszédek
Nagyméltóságú Püspök Úr! Igen tisztelt Ünneplő Közönség! Mélyen tisztelt Tanár Urak! 53 Ma reggel, amidőn az oltár előtt az ifjúsághoz szólott Glattfelder püspök úr Önagyméltósága, rámutatott arra, hogy milyen parányi az ember a nagy mindenséggel szemben és hogy mégis milyen önhitt ez az ember, ha csak saját alkotásainak szűk fogalomkörében mozog. Az utolsó században az ember ismeretszerzése, találmányai és alkotásai tekintetében nagy fejlődésen mentünk keresztül. De akármilyen nagyszerű volt ez a fejlődés, az, aki hozzá tudja mérni akármely találmányunkat, akármely ismeretünket, tudományunkat, teljesítményünket, Vagy alkotásunkat a világegyetem végtelenségéhez, vagy akárcsak földünknek tér- és időbeli mértékeihez, az el fogja veszteni önhittségét, magába fog szállni és ezzel ismét meg fogja találni az embert megillető és az emberhez méltó helyet életkörnyezetével, a világgal és Istenével szemben. Talán egyetlen más karunk, illetve osztályunk ifjúsága sem áll oly közel ennek megértéséhez tudománya által, éppen úgy, mint a reá váró élet által, mint a bányászifjúság. A bányász tudja, hogy milyen munkába kerül 1500—2000 méterre leaknáznunk és leszállnunk a föld mélyébe és mégis tudja, hogy ez az 1500—2000 méter, vagy az. a 2500—3000 méter, amelyre kutatómunkánkban le tudunk fúrni, milyen csekélység földünknek, e magában véve is kicsiny égitestnek méreteihez képest. A bányász, akit foglalkozásához és annak történetéhez annyi szeretet fűzi, tudja, hogy mekkora fejlődésen, ezredévek micsoda nehéz és fokozatos munkáján kellett keresztülmennie az emberiségnek, hogy ilyen mélységekre lemehessen és ilyen mélységekre fúrhasson. Mégis tudja, hogy milyen távol vagyunk nemcsak attól, hogy a föld belsejét ismerjük, vagy annak csak halmazállapotáról is fogalmat alkossunk magunknak, de még attól is, hogy a felszíni földségek kialakulása szempontjából oly közvetlenül fontos 20—30—40.000 méter mélységben levő sphaerákat megismerjük. A bányász az, aki ezt tudja és aki nemzedékről nemzedékre tovább adja hagyományként azt az alázatosságot, a természetnek azt a megértését és azt a hitet, amellyel a bánya mélyébe száll. Ezeket a tulajdonsá
