M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1936-1937
Első rész - Beszédek
\ Egyéni jellegének ereje, kifejezettsége is különböző, néha szembeszökő, avagy élesen határolt, néha elmosódó, de azért nem mindig kevésbbé állandó, kevésbbé ellenálló, kevésbbé egyéni. Néha egy-egy tényező dominálja a tájat, vagy valóban, vagy emberi szemünkben, mint a sivatag a felszín taka- ratlan formái, az őserdőben a növényzet, a városban az ember alkotásai. Mégis, a föld tájai mindig az egésznek, a földfelszínnek és a rajta és a szférájában folyó történésnek, az életnek változó és változatos kifejezői. A föld felszínének, mint a föld bolygórendszerünk és az egész világegyetem részének élete bennük, a tájak játékában folyik. Ha csak kissé is bölcselkedve nézzük a világot, látjuk, hogy semmi sem magábanálló. Akár biológiai, akár pszichikai, akár bármely más téren alkosson az ember egyedülálló, élesen határolt képzeteket, fogalmakat, tárgyakat, ezek mindig irreálisak lesznek és maradnak — és csak kutatásaink céljára képzetünkben állanak meg egyedül. A világ egyéniségekben, időben és térben, avagy időtérben, ugyanúgy, ugyanott vissza nem térő egyéni „koncentrációkban“ folyik, történik, él, van ... Quanták, mindenféle jelenségeknek ritmikussága, a klímáknak, a föld kemény kérgén végbemenő revolucióknak, a napoknak, évszakoknak, a hold fázisainak és sok világürbeli jelenségnek, így a kozmikus sugárzásnak, éppen úgy, mint légzésünknek és egyéb biológiai jelenségeknek is periodicitása, a biológiai élet folytonosságának egyedeken át való lefolyása, a korok ritmusa az emberi gondolkodásban, — minden a mindenségnek kicsiben és nagyban való ilyen lüktető, quantaszerű életformájára mutat. Mindezek a jelenségek nem önmagukban visszatérők, de folyton egyénit újraalkotók, vagy önmagukat egyénileg újra- alkotók. Némelyeket ezek közül a jelenségek közül rég ismerünk, míg a legtöbbet csak tegnap fedeztük fel, sokat csak éppen sejtünk. Tudásunk újdonsága, bizonytalansága és nemkülönben a folytonos új felfedezések, valamint végességünk tudata meg kell, hogy győzzenek bennünket arról, hogy a legtöbbet még nem is ismerjük. 43
