M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1935-1936

Első rész - Beszédek

86

idusán a másodrendű parciális differenciálegyenletek egy osztályáról tartott székfoglaló előadás nemcsak azért említésre méltó, mert ebben Kürschák József a variációszámítással kapcsolatban elért eredményeit általánosítja, hanem és főleg azért, mert a svájci Hirsch eredményeire támaszkodva, tételei megfordíthatóságát is kimutatja s így bizonyos keretben a variációszámit ás inverzióját is tárgyalja.

Csak két év, öt kisebb dolgozat és a komplex gammafüggvényről írt összefoglalás választja el ez előadást Kürschák Józsefnek a variációszámításról írt egyik kiemelkedő dolgozatától, melyben Hirsch említett eredményei alapján kimutatja, hogy variációs problémák másodrendű differenciálegyenletei érintkezési transzformációval szemben is variációs problémák differenciálegyenletei maradnak.

Műegyetemi tevékenységére visszatérve, azt látjuk, hogy Kürschák József 1897 és 1902 között a Geometria Il.-től akkor különálló Analízis II. folyamát és az ekkor elkülönülő építészek és vegyészek Analízis és geometria előadását tartja. A függvénytan, a differenciálegyenletek s a projektív geometria köréből hirdetett különleges előadásokkal a heti óraszám még mindig 10—11 körül jár. Csak 1902-ben enyhül a helyzet, amikor Kürschák József mint 1900-ban kinevezett nyilvános rendkívüli tanár, véglegesen az Analízis és geometria I. folyamát veszi át, melybe az építészek és vegyészek tíz évre újból bekapcsolódnak.

Az anyag — egyváltozós valós és részben komplex analízis, lineáris algebra, sík és térbeli metrikus és projektív geometria — akkoriban teljesen heterogén s így különbözőképen csoportosítható volt. Kürschák József, aki a problémák önálló vizsgálatát kedvelte, a csoportosítást évről-évre váltogatta, sokszor — harmincöt év alatt bizonyára a változatosság után szomjúhozva — egy csoport fejezeteit is szétszórta. Az, hogy előadásai üdeségüket végig megtartották, valamint sok kérdés és tétel változó beállításban is beváló eredeti megvilágítást és bizonyítást nyert, nem kis mértékben ennek köszönhető.

Kürschák József az alapfogalmakat és domináló tételeket élesen kidomborította, a mélyebb, tisztán matematikai érdekű átmeneteket tompította anélkül, hogy pongyolaságokba, látszatbizonyításokba tévedt volna. Műszaki példákat nem adott, mert ezekre magát illetékesnek, elsőéves hallgatóságát érett-