M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1935-1936
Első rész - Beszédek
85 Kürschák József következő két, sőt 1912-ig minden hosz- szabb értekezése — a kolozsvári Vályi Gyula vizsgálataiból kiindulva — éppen variációszámítási differenciálegyenletekkel foglalkozik. 1888-ban Kürschák József a Rozsnyón töltött két év s néhány debreceni hónap után Pestre, az V. kerületi főreálhoz kerül, még ebben az évben középiskolai tanári, majd két év múlva bölcsész-, értsd matematika-fizika doktori oklevelet szerez. De álma csak 91-ben teljesül, amikor repetitorként a műegyetemre, König Gyula mellé kerül. Még ez évben magántanárrá habilitál, 92-ben adjunktusi megbízást nyer s 93-ban mint a műegyetemre kinevezett beosztott középiskolai tanár megházasodik. Középiskolai matematikatanárának és igazgatójának leányát, Mayer Rizát veszi el, aki egész életét férje harmonikus életének, tanári és tudományos munkássága biztosításának szenteli. Hogy erre minő szükség volt, a következő kép mutatja. 91—97-ig Kürschák József az Analízis 1. folyamának valamennyi osztályra kiterjedő gyakorlatait tartja. 92-től ehhez a „Matematika elemei“ című előadás, sőt 94-től a Geometria I. folyamának előadásai és gyakorlatai járulnak. Bár a heti óraszám így is 9—11 körül jár, Kürschák József heti három órás magántanári előadásokat is hirdet s ezeket váltogatva a differenciálegyenletek, az algebrai alakok és számok köréből tartja meg. Az idősebb mérnöknemzedék még élénken emlékezik Kürschák Józsefre, nemcsak mint világos, érthető s szorgalmas előadóra, de mint König Gyula igen mélyen szántó előadásainak szélesebb kört megnyerő megvilágítójára s hasznos kiegészítőjére is. Kevesebben tudják, hogy ez alatt Kürschák Józsefnek négy hosszú, a körmérésről, az invariánsok elméletéről, az analitikus, majd az egészfüggvényekről írt pompás összefoglalása s Hunyady Jenő egyik determinánstételéhez fűződő dolgozata jelenik meg a megalakuló Matematikai és Fizikai Társulat lapjában, melynek egész életében legszorgalmasabb munkatársa volt. Az elismerés nem késik, a 32 éves tudóst műegyetemünk 96-ban rendkívüli tanári címmel tünteti ki s a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választja. Az 1897. március
