M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1935-1936
Első rész - Beszédek
84 és maradandó hatással. A hálás tanítvány ezt mindig hangoztatta, harminc évvel később mesteréről tartott emlékbeszádében leszögezte s egy helyt mindennél többetmondóan így összegezte: „Magam egész működésemhez tőle nyertem irányítást“. A jó földbe vetett mag hamarosan meghozza gyümölcsét. A tanítvány ugyan mesterétől egyelőre elszakad s 22 éves korában mint helyettes tanár a rozsnyói kát. főgimnáziumhoz kerül, de alkotó munkássága így is megindul. A körbe és köré írt sokszögekről szóló első értekezés (1887) már szembeszökően mutatja szerzője egy-két jellemző vonását. Nevezetesen: az elemi és felsőbb matematika határkérdései iránti előszeretetet, a problémák egyéni, közvetlen megoldására irányuló készséget, nemkülönben azt a ritka képességet, mely országúttá taposott kérdésekbe is elmélyedni kész s ezeket új gondolatokkal gazdagítani tudja. A dolgozat ugyanis a kúpszeletek projektív származtatása kapcsán ismert svájci Steiner meggondolásainál is egyszerűbben és teljesebben kimutatja, hogy a körbe (illetve köré) írt közönséges n-szögek között a szabályosak kerülete és területe a legnagyobb (illetve legkisebb) s először hangsúlyozza azt, hogy e mérőszámok nemcsak a szögpontok kettőzésénél, — mint addig megállapították — hanem bármily szaporításánál is növekvő (illetve csökkenő) sorozatot alkotnak. Hangsúlyozza Steinerrel szemben azt is, hogy a szélső érték létezését hallgatagon nem fogadja el, hanem kimutatja, amivel szerzőjének az akkoriban még új, a német Weierstrasshoz fűződő kritikus és szigorú irány iránti érzékét is elárulja. Az első dolgozatban tehát egy többváltozós szélsőérték- feladatnak elemi megoldásáról van szó. Ily feladatok magasabb szinten mozgó általánosításával a variációszámítás foglalkozik. Ez határozott integrálok értékének változását, variálását vizsgálja az integrálandóban fellépő függvények változása esetén. Azt a szerepet, amelyet a közönséges szélsőérték- feladatoknál az ismeretlen mennyiségekre előálló algebrai vagy transzcendens egyenletek játszottak, itt az ismeretlen függvényekre adódó differenciálegyenletek veszik át. Mivel a mechanika, ma mondhatjuk, már az egész fizika differenciálegyenletei ilyen — a természet csodás ökonómiáját mutató — variációs elvekből adódnak, e gondolatkör fontosságára felesleges szót vesztegetnem.
