M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1935-1936
Első rész - Beszédek
58 munkához fognia addig, míg az egyiket nem tudja, akkor önmagát ösztökéli, hogy minél hamarabb ahhoz a munkához jusson, aminek megtanulásához kedve van... Az előbb említett okokból nem célszerű, ha a fiatalembert mindjárt kezdetben az űzésnél és rézfínomításnál foglalkoztatják, de ha ez mégis megtörténnék, akkor az olvasztást biztosan nem sajátítja el soha rendesen. Ugyanis ha a tanulást pl. az űzésnél kezdi, akkor ennek ismeretében az olvasztást nem sokra becsüli és lealázónak tartja magára nézve ezzel utólag foglalkozni.“ — Az elmondottak megértéséhez tudnunk kell, hogy a fémkohókban az ólomleűzés, vagy a rézfínomítás főleg a régi időkben, — hogy úgy mondjam — ünnepiesebb és köny- nyebb munkakör volt, mint az olvasztók, avagy pörkölőhalmok körüli foglalkozás, vagyis nem csoda, hogy annak, aki a kényelmesebb és úribb munkába belekóstolt, már lealázó volt a nehezebb és piszkosabb munka. Egyébként Schlüter ezzel kapcsolatban még messzebb megy következtetéseivel, amikor ezeket mondja: „Ugyanilyen oka van annak is, hogy az olyan ember, aki nagy kohóban kezdett tanulni s később kisebb, vagy egészen kicsi kohóban folytatja a tanulást, ahol más és reá nézve hasznos eljárást tanulhatna meg, korábban szerzett tudományát túlsókra becsülvén a kisebb kohó eljárásait semmibe sem veszi, mert az általa korábban megtanultakat tartja a legjobbaknak.“ — Azt hiszem, hogy Schlütemek előbbi szavaihoz nem kell sok magyarázat és abból különösen fiatal barátainknak, Karunk bármely szakon levő hallgatójának kell levonni azt a következtetést, hogy még a kevésbbé előkelőnek látszó munkától sem szabad vonakodni és sohasem szabad magunkat annyira okosnak tartani, hogy tanulásra már nincs szükségünk. A továbbiakban Schlüter arra figyelmezteti fiatal kortársait, hogy olyanokat válasszanak ki tanítómesterükül, akik munkájukhoz jól értenek, azt rendesen végzik és valakinek az oktatásában kedvüket lelik. A fiatalemberek kötelességeit pedig a következőkben írja elő: „A fiatalember, hogy tanító- mestereinek kegyét megszerezze, mindenképen törekedjék kedvükben járni, ne legyen velük szemben gőgös; a munkában amennyire csak tud, vegyen sajátkezűleg részt, mert ha a fiatalember valamit meg akar tanulni, magának is dolgoznia
