M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1935-1936
Első rész - Beszédek
57 és rajzot tanuljon és nagyon hasznos, ha fából mindenféle kemence mintáját is ki tudja faragni, ami főkép új kohók telepítése esetén válik hasznára, mert ha valamely kemencének fából faragott, kisebbített alakja megvan, akkor a munkások azt sokkal inkább tudják pontosan megcsinálni.“ Az imént idézett szavak és a könyvnek az a további megállapítása, hogy 15 éves kora előtt senki se tanuljon szakba vágó munkát, arra engednek következtetni, hogy a régiek által megkívánt előképzettség nem volt csekély és bizonyára hozzátartozott a latin nyelvnek bizonyos mértékben való tudása is. Ennyi előismeret megszerzése a régi időkben sem volt szokatlan kívánság; tudjuk pl., hogy a mennyiségtan és mértan tudása már a római időkben a „szabad ember" műveltségéhez tartozott, a középkor kolostoriskolái pedig a musicát, arithmetics, geometriát és astronomiát „Quadrivium“ néven négy éven át tanították. Schlüternek azok a szavai, amelyek a kemenceminták készítésében való jártasság előnyeire mutatnak rá, kissé különösnek tűnnek fel, ha szem előtt tartjuk, hogy a műszaki rajzok már az ő idejében annyira jók, a perspektívában készültek pedig annyira szemléltetők voltak, hogy az építkezéseknél a mintákra nem lett volna szükség. Ügy látszik, hogy ez a szokás abból a korból maradt fenn, amikor a műszaki rajz kevésbbé fejlett állapotban volt. A tulajdonképeni műszaki tanítás ismertetésére áttérve, Schlüter ezeket mondja: „Ha a fiú 15 éves, a kémlészet begyakorlásával célszerű megkezdenie a tanulást, azután tanulja meg hozzá az ezüstfínomítást, az aranyválatást és az ezzel összefüggő munkákat, mihelyt pedig a 17., legfeljebb 18. évébe lépett, eljött az ideje annak, hogy a kohóban, vagyis a nagy tűznél kezdjen tanulni. Éspedig a tanulást a legegyszerűbb munkával kell kezdenie és mindig csak egy művelettel szabad foglalkoznia, tehát elsősorban a pörköléssel, azután az olvasztással, majd az ólomleűzéssel, az ólomfrissítéssel, réztisztítással és finomítással, a csurogtatással és mindazzal, ami ezekkel összefügg.“ — Schlüter az elsajátítandó munkák sorrendjét nem véletlenül állítja így össze, mert mintegy megokolásképen így folytatja: „Ha az ifjú már tanulása kezdetén egynél több munkával foglalkozik egyszerre, akkor azt, ami kevésbbé érdekli, bizonyára elhanyagolja, ha ellenben nem szabad új
