M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1934-1935

Első rész - Beszédek

51

Innen ered az a közfelfogás, hogy a mennyiségtan „száraz“ tudomány, amely légüres térben mozog, s amely levezetéseinek és emlékezetbe vésendő képleteinek nagy tömegével túlságosan fáraszt és állandóan terheli az észt, pedig hosszú számítások után kihozott eredményei a praktikus életben rendszerint mégis csak bizonyos pótlások, gyakorlati együtthatók igénybevétele után használhatók fel.

Vegyük most tárgyilagos alapon szemügyre ezeket a kifogásokat és általában a felvetett kérdéseket.

Az elemi számtannak már a hétköznapi gazdasági forgalomban nélkülözhetetlen szerepéről felesleges szólanom; tanítását a népiskolák látják el, amelyeknek mechanizáló módszerét senkinek sem juthat eszébe elítélni, hiszen az „abc“ elsajátítása uagyancsak ilyen szükségképeni metóduson nyugszik, már pedig az „egyszeregy“ nélkül számolni épp oly kevéssé lehet, mint ahogy az írás és olvasás is a betűknek lélektelenül elsajátított ismeretét tételezi fel.

A magasabb műveltség megszerzésének szempontjából összehasonlíthatatlanul fontosabb a középiskolák matematikai tananyaga, amely lényegileg az algebrát, trigonometriát és az analitikai geometriát tárgyalja és három célt szolgál:

elsősorban logikus gondolkozásra, helyes ítéletre és szabatos kifejezésmódra szoktat; tehát pedagógiai segédeszköz az általános műveltség alapjainak elsajátítására;

másodsorban a reális tudományok, a fizika, mechanika, kémia tanításához a mennyiségtani bizonyítások és eljárások módjait és meghatározásait nyújtja; vagyis mint segédtudomány vétetik igénybe;

végül harmadszor, azokra a tanulókra való tekintettel, akik technikai pályára készülnek, a műszaki szakoktatás mennyiségtani alapjait rakja le.

Az első szempontot tekintve köztudomású, hogy a szigorú logikus gondolkozás elsajátítását egyetlen egy hasoncélú középiskolai stúdium sem képes oly sikeresen biztosítani, mint a matematika; mert míg az utóbbiak sorozatosan fellépő kivételekkel dolgoznak, és így az állandó szabályok érvényességét közbevetett zavaró momentumokkal gyengítik, addig a matematika sem jobbra, sem balra ki nem térve, nyílegyenesen halad kitűzött célja felé; mellékútakat nem ismer, s ennek folytán az értelmi erőket szétforgácsolás nélkül, ideális egy4*