Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1966-1967
In memoriam
IN MEMÓRIÁM Bállá Árpád 1967 nyarán a Geotechnika Tanszék s a Műszaki Egyetem nagy fájdalommal és szomorúsággal búcsúzott el örökre az egyetem kiváló oktatójától, a fiatal tudóstól és a nagyrabecsült embertől: dr. Bállá Árpádtól. Halála gyászbaborította családját, hatalmas veszteséget jelentett a mérnöknevelés és a tudomány számára és fájdalmat mindazoknak, akik ismerték. Bállá Árpád 1925-ben született. A csurgói gimnázium elvégzése után katonai műszaki akadémiára került, majd a második világháború befejezése után felvételt nyert a Műszaki Egyetem Mérnöki Karára, és a szükséges tanulmányok elvégzése után 1949-ben kitűnő minősítésű mérnöki oklevelet szerzett. Már egyetemi évei során feltűnt kiváló képességeivel, nagy szorgalmával és értékes emberi tulajdonságaival, így érthető, hogy dr. Jáky József, az akkori Vasútépítés és Földművek tanszék vezetője meghívta tanársegédnek tanszékére. Gyakornoki működése után tanársegédi, majd hamarosan adjunktusi kinevezést kapott. Hallgatói és kollegái hamar megszerették a szerény, szorgalmas és nagytudású oktatót, ki hamarosan önálló tudományos munkákkal is jelentkezett. Megszerezte a kandidátusi címet, majd néhány évre rá, szokatlanul fiatal korban, a műszaki tudományok doktora címet nyeri el, magasszintű tudományos értekezésének megvédésével. A talajmechanikának azokat a problémáit kedvelte, ahol az exakt megfogalmazás alapján matematikai úton lehet eredményre jutni. E munkái nemzetközi szinten is nagy elismerést szereztek számára: nemzetközi konferenciákon kaptak igen kedvező visszhangot, nagytekintélyű külföldi folyóiratok közölték azokat. Az elméleti vizsgálatok során azonban mindig szem előtt tartotta a gyakorlat igényeit és követelményeit; gondja volt arra, hogy a kutatási eredményeket könnyen használható formába öntse. A mérnöki gyakorlattal is állandóan tartotta a kapcsolatot; hosszabb ideig működött pl. a Betonútépítő Vállalat szakértőjeként. Mint oktató, példája volt a mindig színvonalat tartó, de mindig megértő és segítőkész tanárnak. Lelkesedése, türelme és nagy tudása tiszteletet szerzett munkatársai és felettesei előtt, hallgatói elismeréssel és szeretettel adóztak munkájának. 1962 után, hosszabb időn át Szudánban, a khartoumi egyetemen működött, munkásságát ott is a legteljesebb elismerés és megbecsülés kísérte. Munkatársai, kik hazajövetele után azt remélték, hogy a hosszú távoliét után ismét számíthatnak segítségére és barátságára, megrendültén álltak a fiatalon elhunyt tudós, tanár és mérnök sírjánál. Nagy a veszteségünk, de munkássága, eredményei s nagyszerű emberi tulajdonságai megőrzik emlékét. 24
