Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1966-1967

In memoriam

MEGEMLÉKEZÉS SOLTÉSZ ISTVÁN adjunktusról

Váratlanul érte a Műszaki Egyetemet Soltész István fizika tanszéki adjunktus halála. Aránylag fiatalon, 55 éves korában vitte el súlyos vesebaja, amelyre sohasem panaszkodott.

Soltész István pesterzsébeti munkásszülők gyermeke volt. Szüleinek és magának is sok munkájába és gondjába került, hogy az akkori nehéz viszonyok mellett elvégezze a gimnáziumot, majd az egyetemet.

Mint akkori minden munkásszármazású, jó tanuló diáknak, — vakáció helyett — rendszeres nyári munka és korrepetálás jutott osztályrészéül. Tanári diplomáját a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte fizika-matematika szakon. Diplomája megszerzése után természetesen várnia kellett, amíg tanári diplomáját iskolai tanítással gyümölcsöztetheti.

Hosszabb vidéki és budapesti középiskolai gyakorlat után 1958-ban került a Kísérleti Fizika Tanszékre, ahol rövidesen adjunktusi beosztást kapott. Soltész István hivatásának tekintette az ifjúság gondos oktatását és nevelését. Mindig nagy szeretettel és példaadó türelemmel foglalkozott az ifjúsággal, akár a laboratóriumi gyakorlatokon, akár a vizsgákon. Az ifjúsággal való foglalkozásnak szentelte minden idejét. Mint tanárt, pontosság, lelkiismeretesség jellemezte. Erre nevelte tanítványait s ezt mindenkitől el is várta.

Tiszta, egyenes jellem volt, távol minden intrikától. Ezért becsülték Őt nemcsak közvetlen munkatársai, hanem az Egyetem, a Pártszervezet és a Szakszervezet is. Több ízben kitüntetésben részesült. Puritán, hazáját, hivatását és családját olyan nagyon szerető munkatársunkat sohasem fogjuk elfelejteni.

25