Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1965-1966
Disszertációk
illetve mozgásmódszer feltételi egyenletrendszere a szerkezet rugalmas pontjainak meghatározása révén lényegesen egyszerűsödik. A rugalmas pontok módszere tulajdonképpen magyar eredetű. Ezt az eljárást elsőként 1883-ban a budapesti műegyetem tanára, dr. Kherndl Antal alkalmazta befogott ívtartók számítására, majd dr. Schweriner Antal továbbfejlesztette görbetengelyű rudakból álló síkbeli keretszerkezetek megoldására. A Schwertner által kidolgozott eljárást a szerző általánosította síkjukra merőlegesen terhelt görbetengelyű keretszerkezetek számítására. A szerző disszertációjában igyekezett az eljárást egységes rendszerbe foglalni és továbbfejleszteni, főként a térbeli szerkezetek vonalán. Az összeállításból kitűnik, hogy a rugalmas pontok módszere a legbonyolultabb rúdszerkezeti problémák tárgyalására is alkalmas. A tanulmány célja volt még a görbetengelyű rúdszerkezetek számítása körében alkalmazható szilárdságtani analógiák felkutatása is. A szerző kimutatta, hogy a Cross-féle „oszlopanalógia módszer” és a Baron és Michalos által feltárt „külpontos nyírás analógiája” nemcsak a görbe, illetve törttengelyű befogott rudak, hanem görbetengelyű rudakból álló síkbeli és térbeli keretszerkezetek esetén is alkalmazható. MISKOLCZI LÁSZLÓ egyetemi adjunktus MOZGÁSVIZSGÁLATOK DEBRECEN TERÜLETÉN Műszaki doktori értekezés. Megvédés időpontja: 1966. május 9. Eredeti terjedelme: 112 oldal, Í4 ábra. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság munkatársai vizsgálatot végeztek arra vonatkozóan, hogy a debreceni víművek kútjaiból kiemelt vízmennyiség pótlódik-e a kellő mértékben, és megállapították, hogy az igénybevett talajrétegekből kitermelhető vízkészlet egyre inkább csökken. Ugyanakkor feltételezték, hogy a vízkészlet csökkenését azzal arányos felszíni terepdeformáció kíséri. Ezt a fel- tételezést azonban geodéziai úton — a kérdéses területen levő magasságjegyek elmozdulásának vizsgálata révén — kellett bizonyítani. Az értekezés ismerteti és értékeli a Debrecen területén végzett magasságmérések eredményeit, foglalkozik az alapszint-differenciák meghatározásának konkrét lehetőségeivel, s olyan eljárásokat dolgoz ki, amelyek alapján a Felső- geodézia Tanszék le is folytatott egy, a gyakorlati céloknak megfelelő vizsgálatot. E vizsgálat számszerű eredményeit is felhasználva azután az értekezés tudományos igénnyel értékeli a kutatás tapasztalatait, elemzi a vizsgálati eredmények megbízhatóságát, s ezzel általános elméleti alapot és gyakorlati útmutatást ad a hasonló természetű mozgásvizsgálatok végrehajtásához. 134
