Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1965-1966

Disszertációk

CSATORNÁZÁSI ÁTEMELŐK GAZDASÁGOS TELEPÍTÉSÉNEK VIZSGÁLATA

Műszaki doktori értekezés.

Megvédés időpontja: 1966. márc. 25.

Eredeti terjedelme: 105 oldal, 26 ábra.

A dolgozat rövid bevezetésben bemutatja a csatornázási átemelők alkalmazási lehetőségeit. Ezek közül kiemeli azt az esetet, amikor a közbenső átemelő létesítését nem szükségszerűség, hanem gazdasági megfontolások indokolják és a továbbiakban már ezt az esetet vizsgálja. Az értekezés három fő fejezetből áll. Az első fejezet a csatornázás létesítési és üzemköltségeit elemzi és megállapítja, milyen összefüggés van a különböző költségfajták és a fektetési mélység között. A második fejezet az átemelők gazdaságos elhelyezését tárgyalja, míg a harmadik az átemelők gazdaságos darabszámának meghatározásával foglalkozik. Minden vizsgálathoz három alapesetet vesz fel:

a) Beruházási költségek alapján történő vizsgálat, amikor az átemelő költsége constans (független a csatornamélységtől).

b) Beruházási költségek alapján történő vizsgálat, amikor az átemelő költsége a csatornamélység függvénye.

c) Összköltségek (építési és üzemköltségek) alapján történő vizsgálat.

A vizsgálat az optimális átemelőszám meghatározásához az a és b esetben n-re, az átemelők számára negyedfokú, a c esetben ötödfokú egyenletet adott. A gyakorlat számára az így kapott elméleti összefüggések egyszerűsíthetők és megfelelővé tehetők a viszonylag egyszerű számításokhoz.

ILLÉS ISTVÁN

egyetemi adjunktus

DR. BÁNÁT ISTVÁNNÉ egyetemi adjunktus

LEON BATTISTA ALBERTI ÉLETE ÉS ÉPÍTÉSZETELMÉLETI TEVÉKENYSÉGE

Műszaki doktori értekezés.

Megvédés időpontja: 1966. április 17.

Eredeti terjedelme: 105 oldal.

Leon Battista Alberti a korai reneszánsz első és legkiválóbb „egyetemes embere” volt. A doktori disszertáció fő célja e sokoldalú egyéniség építész-szemléletének bemutatása. Ezzel összefüggésben megismertet a XV. század olasz társadalmával és elemzi azokat a hatásokat, amelyek Alberti fejlődését befolyásolták. Művész-szemléletével szoros kapcsolatban Alberti etikai és pedagógiai tanulmányait is bemutatja. Végül részletesen foglalkozik a „Tíz könyv az építészetről” című építészetelméleti művel, amely Leon Battista Alberti legkiválóbb írása és egyben az újkor első jelentős művészetelméleti tanulmánya.

132