Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1965-1966
Disszertációk
AZ ÉPÍTÉSI ÜZEMSZERVEZÉS MÓDSZERE ÉS AZ ÜZEMSZERŰ MUNKA MEGVALÓSÍTÁSA A KIVITELEZŐ VÁLLALATOKNÁL ZE1TLER VILMOS egyetemi adjunktus Műszaki doktori értekezés. Megvédés időpontja: 1966. február 7. Eredeti terjedelme: 86 oldal, 6 ütemterv grafikon. A folyamatos rendszerű, technológiailag szakosított építésszervezési módszer (ritmikus, szinkron szalag) elméleti alapjait és a gyakorlati szervezést mutatja be a disszertáció. A módszer alkalmazásának szükséges feltételeit és a teljes lebonyolítás munkálatait egy lakótelepi építkezés példáján dolgozza fel több ütemtervi variációval. A módszer előnyeit, gazdasági hatékonyságát részletesen elemzi és helyenként újszerű matematikai módszerekkel bizonyítja. E fejlettebb szervezési módszerekkel elsősorban a tömegigényű feladatok problémáit kell megoldani. Erre lehetőséget ad az ún. folyamatos termelésszervezési módszer, amely célszerűen szakosított szervezettel, hosszantartó, előre gondosan megtervezett munkamenettel elősegíti az építési munka iparosításának folyamatát. A kialakított építőszervezet specializált brigádjai tervszerű, ütemes mozgással hajtják végre kijelölt feladatukat. A megnövekedett előkészítő műszaki-szervezési munkának egyes adatfeldolgozási vonatkozásában megfelelő gépesítési lehetőségei vannak. A módszer alkalmazásának és fejlesztésének tehát nagy lehetőségei és távlatai vannak, elsősorban a nagyelemes, időben és térben koncentrált építési feladatok kivitelezésének megszervezésében. A III. ötéves terv folyamán a helyesen koncentrált lakásépítési feladatok végrehajtásában a módszer célszerűen alkalmazható. Dr. ROLLER BÉLA egyetemi adjunktus FÜGGESZTETT TETŐSZERKEZETEK NÉHÁNY TÍPUSÁNAK SZÁMÍTÁSA Kandidátusi értekezés. Megvédés időpontja: 1966. február 28. Eredeti terjedelme: 149 oldal, 28 ábra. A disszertáció első fejezete a kettősgörbületű kötéltetők statikai számításával foglalkozik. A kötélfelület számítására olyan rugalmasságtani elméletet mutat be, amely a kötélháló torzulását is figyelembe veszi, és tetszőleges irányú terhek hatására alkalmas. Az elmélet az egyensúlyi feltételt parciális differenciálegyenletrendszer alakjában szögezi le. A kötéltető számítására gyors közelítő módszer is készült. A második fejezet a gerendákból és kötelekből álló íves tartórács, a harmadik pedig a lemezzel vagy tartóráccsal merevített függő tartósor számítási elméletét tárgyalja. Hosszanti irányban végtelen, keresztirányban pedig véges szabadság- fokú modell alkalmazásával az egyensúlyi feltételt egy másod-, illetve egy negyedrendű mátrix-differenciálegyenlet alakjában adja meg. A kötelek kompatibilitási feltétele egy mátrix-függvény-egyenlet. 130
