Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1964-1965
Dr. Hazay István rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén
DR. HAZAY ISTVÁN REKTOR BESZÉDE AZ EGYETEM TANÉVNYITÓ ÜNNEPSÉGÉN Tisztelt Vendégeink! Kedves Munkatársaim! Egyetemünk Hallgatói! Egyetemünknek bizonyára egyik legszebb és legjelentősebb ünnepe az új tanév megnyitása, mert ekkor kezd hozzá ifjúságunk új gárdája az alkotó mérnöki pályára való felkészüléshez, ekkor indul el műszaki egyetemeinken a műszaki tudományok elsajátításának útján fiataljaink több ezre. És ugyancsak a tanév megnyitása az az alkalom, amikor hosszú évtizedeken át végzett kiváló alkotó mérnöki munka után jól kiérdemelt kitüntetésként nyújtjuk át idős kollégáinknak az 50 évi működés megbecsülésének a jelét, az aranydiplomát, a 60 éves működésért a gyémántdiplomát és a 65 évi tevékeny mérnöki múltért a vasdiplomát. Kedves Elvtársak! A tanévnyitás egyetemi munkánk kiemelkedően jelentős napja. Bár dolgozóink számára a nyári szünet sem jelenti a hosszú munkátlanság időszakát, mert a tudományos kutatómunka nem állhat meg egyetlen tanszékünkön sem, ugyancsak nem szünetelhet a tananyag jegyzetekké, illetve tankönyvekké való feldolgozása sem; továbbá a nyári időszakot is meglehetősen kitöltik a szigorlatok, a diplomaterv-megvédések, a felvételi vizsgák, a termelési gyakorlatok stb., mégis a legelsőbb rendű hivatásunk, az oktatás és nevelés rendszeres munkája most kap új erőre, hogy lankadatlanul végezzük a most meginduló tanéven keresztül. De kiemelkedően jelentős nap ez azoknak a hallgatóinknak is, akik egyetemi tanulmányaikból egy vagy több évet már elvégeztek, és most friss lendülettel állnak tanulmányaik folytatásához. Mielőtt rátérnék egyetemünk fontosabb feladataira, engedjék meg, hogy az egyetem új vezetősége nevében köszönetét mondjak kormányzatunknak, ill. a Művelődésügyi Minisztériumnak bizalmáért, amellyel minket erre a posztra helyezett. Mind a tanítás, mind a tanulás fokozottabb feladatot ró a múlthoz képest az oktatóra és a hallgatóra egyaránt. Régente megvolt egy kialakított, lényegében hosszú időre állandósult tananyag, amelyhez csak lassan-lassan járult valami új. A mai időkben azonban a tudomány rohamos fejlődése és a gyakorlat igénye csaknem naponta hoz valami újat, amelyet nem lehet mellőzni, amely mellett nem lehet felfigyelés nélkül elmenni, hanem kisebb-nagvobb mértékben azonnal csatolni kell a tananyaghoz. És ez az új gyorsabban és tömege1* 3
