Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1963-1964
Ney Ákos gyémántdiplomós okl. mérnök beszéde a tanévnyitó ünnepségen
NEY ÁKOS GYÉMÁNTDIPLOMÁS OKL. MÉRNÖK BESZÉDE A TANÉVNYITÓ ÜNNEPSÉGEN Rektor Úr és Professzor Urak! Tisztelt Vendégek! Öreg Inzsellérek, Ifjú Technikusok! Felvonultak a fiatalok, hogy felesküdjenek a magyar technikusság zászlajára, s az oklevél megszerzésével meginduljanak a mérnökség útján. És fölvonultak a veterán mérnökök, akik fél évszázadig vagy még hosszabb időn át küzdöttek ez alatt a zászló alatt, hogy mérnöki pályájuk befejezéseképpen átvegyék nemesveretű diplomájukat. Mikor a most avatott vas-, gyémánt- és aranydiplomás mérnökök azt a legmélységesebb hálával megköszönik, ugyanaz az érzés tölti be szívüket —náluk már megpatinásodva—,ami az ifjú technikus szívében most fogant, de máris erős: az Alma Mater iránt érzett hűség és szeretet. Ebben egyesítve öleli most keblére az Alma Mater gyermekeit, öreget és fiatalt, s most ez az átmenő, rövid idő, amikor a vén törzs ágain fakadó rügyek még ott találják a leperegni készülő, sárgult leveleket. Még nem hullt le a hervadt lomb, még zizegnek a száraz levelek, és suttogásuk hangja elér a zsenge hajtásokig. Hallgassátok meg hát ti is az öreg mérnök szavát, technikus ifjak, technikus leányok! Ne gondoljátok, hogy én itt most komolykodó tanácsokat, oktatásokat akarok hangoztatni. Amit itt mondani akarok, az rövid pár szó a nagy közösségről, annak lényegéről, eszményéről, ami fiatalt, öreget összefűz. Ez a közösség a múlt. Talán meglep, hogy belefoglalom az ifjúságot is. De nektek is megvan már gyermekkori, kisdiákkori múltatok, érzitek nap nap után, hogy lesz a mából holnapra már múlt, s nem szabad szem előtt téveszteni az igazságot, amit a nagycenki Széchenyi-sírbolt fölirata magában foglal: „Voltunk, mint ti —- lesztek, mint mi.” A múlt tudatosan vagy tudat alatt velünk van mindig. A mai Műszaki Egyetem fényes palotáiban lépteitek most is az 1782-ben alapított Institutum Geomethricum márványkockáin kopognak, a tágas folyosók annak a kétemeletes háznak kolostorszerű korridorjai, melyben 100 év előtt a budai Várban a Polytechnikum volt elhelyezve. Az a levegő árad itt is, mint amely a mi kedves Múzeum körúti Műegyetemünk falai közt volt honos. S itt lebeg a régi profesz- szorok szelleme: Beszédes, Jedlik Ányos, majd Stoczek, Kruspér, Schnédár, azután a mieink: Lipthay, Kherndl, König, Wartha, — csak néhány nevet ragadva ki. És veletek vannak az elmúlt mérnöknemzedékek tagjai. Ismét csak néhány nevet említek a magyar mérnökség hőskorából: Beszédes, Vásárhelyi, Hieronymi Ferenc Ottó, Pollack Mihály, a XIX. század kiváló műszaki alakjai közt Hollán Ernő, Hieronymi Károly, Tolnai Lajos, Kvassay Jenő, Ybl Miklós és annyian mások. 13
