Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1962-1963

Disszertációk

darabáru-kezelés hagyományos és korszerű eszközeit, majd a rakodólapos árumozgatási rendszer általános kérdéseit és végül a vasúti rákodólapos darabáru-mozgatás sajátos problémáit tárgyalja, különös súlyt helyezve egyes már kialakult vagy kísérleti stádiumban levő hazai és külföldi megoldási változatok kritikai értékelésére.

Az értekezésben feltárt, anyagból, illetve a záró megállapításaiból a következőket lehet kiemelni:

1. A rakodólapos anyagmozgatás közvetlen és számba vehető, kedvező és kedvezőtlen hatásainak részletes vizsgálata.

2. A jelenleg elterjedten használt kis szállítótartályok perspektívájának vizsgálata és annak bizonyítása.

3. A vasúti darabáru-kezelés gépesítésére, illetve a rakodólapok kezelésére elsősorban jellemző kb. 50—200 m-es szállítási távolságoknál és a kis magasságokra történő, sűrűn ismétlődő rakodásoknál, továbbá a korszerű darabárus létesítményekre jellemző zárt csarnokoknál a villamos- motoros targoncák alkalmasabbak, mint a belsőégésű motorosok. Alkalmazásukat munkaegészségügyi szempontok is alátámasztják.

4. A kisebb szélességű közlekedő utakon üzemeltethető különleges emelővillás targoncatípusok (tolóoszlopos, terpesz stb.) csak a kis és közepes rakodási intenzitás esetében tudják az összköltséget jelentékenyen csökkenteni. Nagyobb rakodási intenzitás esetén már érezteti hatását a „klasszikus” emelővillás targonca — a rakodási költségeket csökkentő — nagyobb teljesítőképessége.

5. Nem lehet szerencsésnek minősíteni azt az elterjedt szokást, amely általánosságban állapít meg olyan szállítási távolsági határokat, amelyeken belül gazdaságos a pusztán emelővillás targoncákkal történő munkavégzés. A szállítási távolság gazdaságossági határát a legtöbb esetben befolyásolja a rakodási és szállítási idők viszonya az ismétlődő ciklusokban, továbbá az emelővillás targonca és a vízszintes szállításhoz beállításra kerülő egyéb szállítóeszközök üzemi költségeinek viszonya, valamint a különböző szállítóeszközök által a gyakorlati üzemeltetés során elérhető átlagos menet- sebességek viszonya.

6. A rakodólapos anyagmozgatás fejlesztésének fontos előfeltétele, hogy a vasút a rakodók magasságára vonatkozó jelenlegi előírásait módosítsa, a meglevő létesítmények tekintetében — általában a pályaszintmagasságok csökkentésével — fokozatos átépítéseket hajtson végre, az új létesítmények tekintetében pedig biztosítsa, hogy azok már magasabb rakodókkal készüljenek.

12*

179