Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1959-1960
Rados Kornél rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén
tórium létesítésének feltétlen szükségességében, a célhoz egy év alatt sem jutottunk sokkal közelebb. Ismét hangsúlyoznom kell: laboratóriumok, tanműhelyek nélkül az oktatásban nem lehet lépést tartani a rohamléptekkel fej- [ődő tudománnyal, még kevésbé lehet összekapcsolni az oktatást, a nevelést a műszaki tudomány jelentős fejlesztésével és a való élettel. Amellett a laboratórium építése nem valósítható meg rövid idő alatt, éppen ezért minden késedelem behozhatatlan elmaradást jelent. Örvendetesnek kell tehát tartani, hogy a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, az Építésügyi Minisztérium és az egyetem oktatóinak hozzájárulása reményt nyújt arra, hogy e tanév folyamán a tervezést az egyetemünkön e célra megalakítandótervező csoport elvégzi, és a kivitelezési munkát az 1960. év folyamán elindíthat juk. Ez úton kérem az említet tintézményeket, hogy megbeszéléseink értelmében mind anyagilag, mind erkölcsileg segítsenek bennünket e fontos cél kitűzésein kben. Beszélni kell az egyetem és az ipar kapcsolatáról is. Az egyetem, valamint a karok és a megfelelő ipari tárcák szervei között a kapcsolat általában kielégítő. Igen sok fontos kérdésben vonjuk be az ipar neves szakembereit az egyetem munkájába. Az ipar is igényli azt, hogy problémái megoldásában az egyetem oktatói részt vegyenek. Ilyen formában különösen a professzorok fejtenek ki nagy jelentőségű munkásságot. A tanszékeknek a külső megbízásokkal kapcsolatos tevékenységét a Művelődésügyi Minisztérium és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság kívánságára az elmúlt tanév első felében megvizsgáltattuk. A vizsgálat az 1956. január 1-től 1958. június 30-ig terjedő időre vonatkozott. A revizori vizsgálat több hiányosságot állapított meg. Legtöbbjük az ellentmondó és nem teljesen világos rendelkezések következtében előálló adminisztratív hiba volt. Emellett több esetben kellett fegyelmi határozatot is hozni, de el kell fogadni a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének nyilvánosságra hozott beszámolójában kifejtetteket, mely szerint nem ezek a visszaélések voltak a jellemzők az egyetemi oktatók munkájára, mert — e néhány hibától eltekintve — az egyetemi tanszékek elismerésre méltó, népgazdaságilag igen hasznos, jó munkát végeztek a külső megbízások lebonyolítása során. Nincs nézeteltérés a felügyeleti és a szaktárcák ama helyes véleményében, hogy népgazdasági terveink végrehajtása során nélkülözhetetlen a műszaki egyetemek oktatókádereinek szakmai tudása és tapasztalata. Tanszékeink csak akkor képesek megfelelően oktatni és művelni tudományos területüket, ha folyamatosan részt vesznek a műszaki gyakorlat napi feladatainak megoldásában és fejlesztésében — természetesen az egyetem tudományos és szakmai tekintélyének megfelelő szinten. Ez elsősorban tudományos és oktatási probléma, egyúttal pedig oktatóink perspektívájának problémája is. A professzorokat, az oktatókat, a párt- és a KLSÍL.szer vezetet kérem, hogy különös gonddal és szeretettel foglalkozzanak az I. éves hallgatókkal. Egyetemi nevelőmunkánkban az elsőéves hallgatóknál figyelembe kell venni, hogy ezek az ifjak egyik napról a másikra más környezetbe, más körülmények közé kerültek (csökken a vidéki hallgatóknál a család ellenőrző szerepe), a diákotthonban „szabadnak, függetlennek” érzik magukat. Meg kell velük értetni, hogy ez a „szabadság, függetlenség” nagyobb fel elősségéi’zetet jelent, diákotthonainknak helyettesíteniük kell a család összefogó, nevelő szerepét. Az I. éves hallgató más pedagógiai módszerekkel találja magát szemben (jegyzetelés, nincs állandó számonkérés stb.). Megváltozott a nevelőmunka egysé8
