Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1959-1960

Rados Kornél rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén

gessége, hiszen az egyetemen sokkal több az oktató, mint a középiskolában, a tanszékek nevelőmunkáját nehezebb összhangba hozni, sőt az egyes tanszékek különböző korú és tapasztalatú oktatóinak nevelői tevékenységét is. Különösen nehéz ez, ha oktatóink némelyike nem ismeri el az oktatás és a nevelés egységének szükségességét. Egyesek még ma is úgy vélik, hogy az egyetemistát már nem kell, sőt nem is lehet nevelni; s ha igen, akkor nevelje a párt, az ifjiisági szervezet, a marxizmus — leninizmus tanszék.

Diákotthonainkban még nem kellő a fegyelem, a hallgatók szabad idejének kihasználására vonatkozó irányítás, még nem oldottuk meg kellően a diákotthonokban az egyének kollektív munkáját, egymás iránti felelősségérzetük kialakítását. Oktatóinknak ott kell lenniük a diákotthonokban is, időnként látogassák meg őket, beszélgessenek a fiatalokkal, különösen az elsőévesekkel. Tanácsot kell adniuk tanulási, szórakozási, családi és sok más problémájukban. Ez úton ismerik meg hallgatóikat, növelik saját tekintélyüket.

A fokozottabb egyéni foglalkozás céljából az I. évfolyamokon újra megszervezzük az osztályfőnöki rendszert. Ez azt jelenti, hogy egy-egy fiatal, de már tapasztalt oktatót megbízunk egy 20— 25 fős tanulócsoport összefogásával, irányításával. Az osztályfőnök kapcsolatot fog tartani egyfelől egyénenként a tanulókör tagjaival, másfelől a tanulókört oktató tanszékekkel. Az osztályfőnök a tanulókört több éven át vezeti, így módja lesz egyénenként megismerni minden hallgató egyéni problémáit, képességét és ennek alapján irányítani a tanulókörben folyó oktató-nevelő munkát.

Az elsőéves hallgatókat arra kérem, ismerkedjenek meg az egyetemi élettel, lássák az egyetemben azt az intézményt, amely több mint 175 éve a magyar műszaki élet fejlesztője, nevelője, amely világszerte elismert mérnökök, tudósok egész sorát bocsátotta és bocsátja szárnyra, akik munkájukkal, nagy műszaki alkotások tervezésével és irányításával — a felszabadulás óta korlátozás nélkül — az egész nép boldogulását, jobb, szebb életét szolgálták. Tanuljanak szorgalmasan, ismerjék meg szakterületüket, készüljenek fel lelkiismeretesen arra a hatalmas — igazában ma még fel sem mérhető — gyönyörű feladatra, melynek betöltését elvárja a műszaki értelmiségtől a szocializmust, majd a kommunizmust építő magyar nép. Ennek a feladatnak oroszlánrészét ti, mai fiatalok, mai hallgatók fogjátok megoldani. Erre felkészülni nagy tisztesség, gyönyörű, talán a legszebb perspektíva.

Külön kiemelve, szeretettel üdvözlöm itt a kormány intézkedése révén az egyetemünk életében ma először részt vevő földmérő mérnöki szak oktatóit és hallgatóit. Örömünket erősíti az a meggyőződésünk, hogy a földmérő mérnöki tudomány és oktatás bekapcsolódása az egyetem életébe egyrészt gazdagítja, szélesebbé teszi a geodéta hallgatók műszaki képzését, másrészt mélyíti, alaposabbá teszi a mérnökhallgatók geodéziai oktatását is. Mindent megteszünk, hogy a földmérő mérnöki szakkal gazdagodott egész mérnöki kar oktató, nevelő és tudományos munkája teljesebbé, még eredményesebbé váljék.

Bejelentem, hogy az egyetem vezetésében változások következtek be. A művelődésügyi miniszter Borsos József egyetemi tanár rektorhelyettest, dr. Vásárhelyi Boldizsár egyetemi tanárt, a mérnöki kar dékánját, Gerendás István egyetemi tanárt, az építészmérnöki kar dékánját és Pogány Frigyes egyetemi tanárt, az építészmérnöki kar dékánhelyettesét a tisztségük alól felmentette. Magam és az Egyetemi Tanács nevében köszönetemet fejezem ki eredményes munkájukért. Külön ki kell emelnem dr. Vásárhelyi Boldizsár

!►