Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1959-1960

Rados Kornél rektor beszéde az egyetem tanévnyitó ünnepségén

a szellemi és a termelőmunkát, fel kell használni ifjúságunk nevelésében a munkásosztály és a dolgozó (szövetkezeti) parasztság hatását.

Olyan új értelmiséget kívánunk, amely' osztatlanul szereti népét, erényeivel, hibáival együtt, dolgozik érte és vele. Ehhez az kell, hogy az új értelmiséget a dolgozók tiszteljék, becsüljék és szeressék. Ehhez pedig olyan tapasztalatra van szükségük, amely napról napra világossá teszi előttük, hogy ez az értelmiség hű a néphez, a közös ügyet fenntartás nélkül szolgálja, ezzel egynek érzi magát, és ezt az együvétartozást, mindenkor vállalja is. Ezt az érzetet az értelmiségnek kell létrehoznia, s ezzel kell szolgálnia a kulturális forradalom ügyét. Hogy ilyen értelmiség kerüljön ki az egyetemekről, ezért az oktatók jó nevelőmunkájukkal felelősek.

Ez a nevelőmunka viszont csak akkor lehet jó, ha a nép szeretete, a dolgozókkal való törődés mellett megvan a marxista—leninista meggyőződés, a materialista világnézet, a határozott politikai állásfoglalás, tehát a szocializmushoz való tántoríthatatlan hűség.

A jó nevelés eredményeképpen az egyetemről kikerülő fiatal szakember megérti a szocializmus építésének ügyét, lelkesedik érte, és szilárdan harcol $ megvalósításáért.

Az elmúlt tanév során elsősorban a Magyar Szocialista Munkáspárt művelődésügyi politikája irányelveinek megvalósítását tartottuk munkánkban szemünk előtt. Célunk volt és a következő időkben is változatlanul munkánk középpontjában kell állnia a szocialista mérnökök mind jobb képzésének és nevelésének a kulturális és a műszaki színvonal emelése és továbbfejlesztése útján. A hallgatók megfelelő műszaki és politikai nevelése elsősorban az egyetem professzorainak, oktatóinak megfelelő politikai és tudományos fejlődésétől függ, ezért nagy fontosságot tulajdonítottunk oktatóink, különösen pedig a fiatalabb oktatók politikai, szakmai és tudományos fejlődésének. Az oktatók ideológiai továbbképzését igyekeztünk a megfelelő terület szakmai, gazdasági problémáihoz kapcsolni.

Egyetemeink oktatói karában és hallgatóságában részlegesen még nyilván él a politikai labilitás, az ingadozás a régi és az új harcában, a nyugati világ szakmai, de sokszor a polgári demokrácia kritikátlan politikai túlbecsülése is, a klerikális, nacionalista világszemlélet, az álhumanizmus, s ezek következtében a munkásosztály vezető szerepétől, hatalmától való idegenkedés. Valljuk be, hogy oktatóink nem teljességükben állnak aktív lojalitással a népi demokrácia mellett. Bizonyos, hogy többet közülük befolyásol az épülő szocializmus, a szocialista tábor ereje, befolyásolja őket a munkáshatalom által képviselt társadalmi igazság, a kulturális forradalom, de az értelmiség zömét döntően az erőviszonyok alakulása befolyásolja. Ezeket tudomásul kell venni azért, hogy teljes egység legyen a párt és az egyetemi vezetés területén, hogy elkerüljük a szektás türelmetlenségben kifejeződő baloldali hibákat is.

A népi demokráciához hű oktatók ismerjék a marxizmusnak mint tudománynak elveit, emellett meg kell szabadulniuk a polgári mentalitás és világnézet terheitől. Lássák kommunisták és nem kommunisták egyaránt, hogy a szakmai munka jó volta önmagában nem elegendő! Az egyetemi oktatók felelőse)* az ifjúság mind szakmai, mind pedig politikai előrehaladásáért.

Sokszor felmerül az a kérdés, hogy mit értünk a szocialista mérnökképzésen.

Olyan mérnököket kívánunk az iparnak adni, akik a saját szakmájuk területén mindazt elsajátították, ami alapját képezi tényleges mérnöki fejlődésüknek, de ez csak akkor lehet teljes, ha politikailag teljes mértékben hívei