Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1959-1960
Az 1959/60. tanév története
A TANÉV TÖRTÉNETE Az egyetem munkaterve a tanévre — az MSZMP művelődéspolitikai irányelveinek megfelelően — feladatául tűzte ki az oktató-nevelő munkában korábban elért eredmények megszilárdítását, az egyetem dolgozói politikai fejlődésének meggyorsítását, az oktatók szakmai, politikai és tudományos továbbképzéséhez szükséges eszközök biztosítását, a módszerek fejlesztését, az egyetemi káderek több éves fejlesztési tervének kidolgozását, mindezek alapján fő feladatként az egyetemi ifjúság magas színvonalú képzésének és szocialista nevelésének további erősítését, a szakképzés módszereinek javítását, elsősorban a gyakorlat igényeinek fokozott figyelembevételével, az egyetem minden szintjén és ágában a szervezet és a munkamódszerek megjavítását, a dolgozók szociális, egészségügyi és kulturális helyzetének megjavítását. A tanév eredményei elsősorban a párt-, a KISZ- és a szakszervezeti szervek fokozott támogatásának köszönhetők, a karokon jelentősen elmélyült a pártós a társadalmi szervekkel való együttműködés. Személyi és szervezeti változások A tanév megnyitása előtt a művelődésügyi miniszter állásában megerősítette dr. Rados Kornél rektort, dr. Juba József rektorhelyettest, dr. Kádas Kálmánt, a közlekedési üzemmérnöki kar dékánját, Silbersdorff Lászlót, a közlekedési üzemmérnöki kar dékánhelyettesét és Fazekas Ferencet, a mérnöki kar dékánhelyettesét. A művelődésügyi miniszter kinevezte dr. Gerendás Istvánt rektorhelyettessé, dr. Széli Lászlót az építészmérnöki kar dékánjává, dr. Deák Györgyöt az építészmérnöki kar dékánhelyettesévé és dr. Papp Ferencet a mérnöki kar dékánjává. A tanév folyamán a művelődésügyi miniszter dr. Gerendás Istvánt saját kérésére felmentette rektorhelyettesi megbízása alól. Az oktatás jelenlegi keretében az oktatók terhelése az előírt fölött van. Túlterhelés mutatkozik az alaptárgyi, valamint a tervezést és a gyakorlatot ellátó tanszékeken. A terhelésnek a belső és a külső előadók közötti megoszlása a múlt évihez képest nem változott lényegesen: az építészmérnöki karon a munka 84%-át belső oktatók, 16%-át külsők látják el, a közlekedési üzemmérnöki karon ez az arány 71 — 29%, a mérnöki karon pedig 90—10%. A közlekedési üzemmérnöki karon nem sikerült csökkenteni a külső előadók által ellátott óraszámot. Itt a helyzetet az is nehezíti, hogy az oktatásnak csupán 39 %-át látják el a kar oktatói, ilyen problémák a másik két karon nincsenek, illetve elenyészőek. 10
