Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1957-1958
Az 1957/58. tanév története
tanterv keretében négy hónap jut majd diplomatervezésre, rendszeres rajztermi munkával és konzultálással, ezenkívül 6 —8 előadási, illetve szemináriumi óra keretében arra is lehetőség nyílik, hogy a hallgatók a választott szakterületükön mélyebb elméleti és gyakorlati oktatásban részesüljenek. A tantervek készítésénél be kellett tartani a heti 36 órás terhelést, és a vizsgák számát úgy kellett megállapítani, hogy ez félévenként 6, de legfeljebb 7 legyen. A tantervek eddigi szakosítása megmaradt. Az új oktatási formára csak fokozatosan lehet áttérni, így — a tantervek végleges jóváhagyása hiányában — minden kar I. és II. évfolyamán a végleges tantervvel azonos tanterv szerint, a III. évfolyamtól kezdődően pedig átmeneti tanterv szerint oktattak. Az átmeneti tantervek hiányossága volt, hogy egyes félévekben a hallgatók túl voltak terhelve, különösen a vizsgák száma volt magas. A tanterv kötelező, illetve szabadon választható kötelező tárgyai mellett részint belső, részint külső előadók ajánlott tárgyakat is nagy számban adtak elő, amelyek a tanterv keretében el nem férő mélyebb szakmai oktatást vagy specializálást hivatottak elősegíteni. A gazdasági mérnöki szakon a külső előadók száma viszonylag magas. Ez annak a következménye, hogy a szak röviddel ezelőtt indult, tanterve most alakul ki, és műszaki gazdasági gyakorlattal rendelkező oktató az egyetemen viszonylag kevés van. A külső előadók számának csökkentése általában kívánatos, de olyan témák előadásánál, amelyekben megfelelő gyakorlattal rendelkező egyetemi oktató nincs, a külső előadók nélkülözhetetlenek. Az esti oktatás a tanév befejeztével minden karon megszűnt, a jövő tanévtől kezdődően az egyetemen — a nappali tagozaton kívül — csak levelező oktatás lesz. A levelező oktatással az egyetemi és a kari tanácsok és bizottságok ismételten foglalkoztak. Javítására módszereket dolgoztak ki azzal a céllal, hogy színvonala alapján a levelező hallgatók oklevelét egyenértékűnek lehessen tekinteni a nappali hallgatókéval. Felhívtuk a kormányzat figyelmét arra, hogy, az egyetem véleménye szerint, a jelenleginél nagyobb munkakedvezményt kellene a levelező hallgatók számára nyújtani. További javaslataink közül a leglényegesebbek a következők voltak: fokozottabb mértékben kell megkövetelni a tényleges szakmai gyakorlatot, és fel kell emelni a felvétel jelenlegi 22 éves korhatárát; csökkenteni kell a levelező hallgatók számát, el kell érni, hogy csak a legtehetségesebb jelentkezők kerüljenek felvételre; a hallgatóknak mind az egyetem, mind az alkalmazó szervek nyújtsanak maximális segítséget, és igyekezzenek a hallgatók túlterhelését elkerülni; lehetővé kell tenni számukra a termelési gyakorlatokon való részvételt; lehetővé kell tenni, hogy diplomatervezési munkájukat az egyetemen végezhessék, amire legcélszerűbb módnak látszik a hallgatók mentesítése az utolsó félévben a gazdasági munka alól. A gazdasági mérnöki szak célja elsősorban a vezető műszaki szakemberek továbbképzése. Az újonnan létesített gazdasági mérnöki szakra mérnöki — kivételesen főiskolai, gazdasági vagy műszaki akadémiai — oklevéllel és szakmai gyakorlattal rendelkező mérnököket vesznek fel. A szak karoktól független, közvetlenül a rektornak alárendelt levelező oktatási forrna. Az oktatás befejezése után a hallgatók konkrét műszaki 30
