Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1956-1957
A tanév egyetemi eseményei
jelentek a diákok között. Csakhamar kitűnt: naiv ábránd volt a kommunista és haladó oktatóknak és hallgatóknak az az elképzelése, hogy jelenlétükkel megakadályozhatják a rendbontást. A Bem-szobortól és a Parlamenttől — ahol már nyíltan ellenforradalmi jelszavak hangzottak el — a diákság nagyobb része visszatért otthonába, mások passzívan tovább szemlélték az eseményeket, de voltak, akik már aznap este fegyveresen részt vettek a terrorcselekményekben: a rádió és a Szabad Nép székházának ostromában. Az ellenforradalomnak sikerült a két műszaki egyetem túlnyomó többségében becsületes és jószándékú munkás- és parasztfiatal hallgatóinak egy részét belesodorni a nyílt ellenforradalom első akcióiba. Második lépésként az ellenforradalom a hallgatóság szervezett, ütőképes ellenforradalmi erővé kovácsolására törekedett. De ezzel párhuzamosan rögtön arra tört, hogy a népi demokrácia műszaki egyetemét a kizsákmányoló osztályok kapitalista műegyetemévé zülessze. A Budapesti Műszaki Egyetem központi diákotthona diákbizottságának egyes tagjai már az ellenforradalom első napjaiban a diákok felfegyverzésére törekedtek. Különböző ellenforradalmi szervekben funkciókat vállaltak, fegyvereket szereztek, fegyveres harc árán gépkocsit raboltak. Megszületett a rendelkezés arról, hogy a hallgatók részére szerezzenek fegyvert, mert — mint elhangzott: »az ifjúság bebizonyította, hogy elég érett erre«. Az október 25—26 körüli napokban a Bartók Béla úti mérnökkari diákotthonban megalakították az »egyetemi forradalmi diákbizottság budai csúcsszervét«, mely együttműködött a pesti központtal. A bizottság vezetője Széli Sándor, a II. Vízépítéstani Tanszék tanársegédje volt, tagjai között volt például Csáthy Tamás V. éves mérnökhallgató, magas rangú horthysta tiszt fia, később Király Béla helyettese. A bizottsághoz csatlakoztak az Építészmérnöki Kar Bercsényi utcai diákotthonából is. A »csúcsszerv« állandó kapcsolatot tartott a Kilián-laktanya tisztjeivel, de tevékenyen részt vettek más ellenforradalmi alakulatok munkájában is. Az írószövetség egyes tagjainak segítségével ellenforradalmi követeléseket fogalmaztak, katonai szervektől fegyvereket igyekeztek szerezni. Jártak Nagy Imrénél, aki egyetértett követeléseikkel. Eldicsekedtek vele, hogy ők a fegyveres felkelés budai központja. A diákotthon katonai szakemberek által megszervezett katonai főhadiszállás képét mutatta. Élénk kapcsolatot tartottak fenn a kerületi ún. »ideiglenes forradalmi nemzeti bizottsággal«, amely ellenforradalmi nemzetőrség szervezését tekintette egyik legfőbb feladatának. Noha nagy mennyiségű segélyt és ajándékot kaptak, egyes közértfiókoktól nyugta ellenében pénzt vettek fel ösztöndíjak kifizetésére. Az anarchia egyre nőtt. A Mária utcai diákotthon pecsétjével visszaélve, élelmiszereket szereztek, feltörték a raktárt, az ott talált holmit elvitték. Az egyetemen hírszolgálatot szerveztek a nyugati rádiók alapján, fegyveresek feltörték a sokszorosító helyiségét, röpcédulákat gyártottak, teherautókon fegyvereket szállítottak az egyetemre, eltávolították a pártszervezet tábláit, faliújságjait. A tudatos ellenforradalmi erők mindent elkövettek, hogy az ellenforradalom második szakaszának megfelelően aktív fegyveres harcba vigyék a hallgatóságot. Ez a tervük azon7
