Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1956-1957
A tanév egyetemi eseményei
ban nem sikerült, a hallgatóknak csak kis része volt hajlandó fegyveres harcban részt venni. A két egyetem október 29-i közös tanácsülésén a »csúcsszerv« beszámolt eddigi gazdasági és politikai tevékenységéről, amit a tanács tudomásul vett. A tanács csatlakozott Mosonyi Emil akkori egyetemi tanárnak »a sebesültek és hősi halottak rokonainak segélyezésére« indított segélyakciójához, 100 000 forintot szavaztak meg erre a célra. Marián Istvánt az egyetem katonai parancsnokává nevezték ki. Deklarációt készítettek a szovjet csapatok kivonulásának követeléséről, ezt szabták a további munka feltételéül. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki egyetem részéről a többi között Csonka és Mosonyi akkori professzorok vettek részt a szövegező bizottságban. Október 30-án a budai egyetemi diákotthonok lakói közül és a külső hallgatók közül egyesek a »budai csúcsszervet« ideiglenes bizottsággá minősítették át, mely a fegyveres ellenállás további szervezését állította tevékenysége középpontjába. Felhívást is tettek közzé. Másnap a Budapesti Műszaki Egyetemen meg is alakították az egyetemi zászlóaljat. Jellemző, hogy erről az újjáéledt kisgazdapárt lapja számolt be, ugyanabban a számában, amelyben a kisgazdapárt szervezési felhívása is megjelent. Megalakították az »egyetemek forradalmi albizottság«-át. Hírszerzésüket főként a magyar és szovjet fegyveres erőkre összpontosították, rádióadót »szereztek«, kiépítették rádióleadó szolgálatukat, rádiókapcsolatot létesítettek külfölddel. Telefonösszeköttetést szerveztek a harcoló fegyveres ellenforradalmi egységekkel, fegyveres diákokat küldtek szét különböző megbízatásokkal a városba, így a Köztársaság téri pártház »védelmére«. Hozzáláttak az egyetem hallgatóiból fegyveres »nemzetőrség« szervezéséhez. Ugyanaznap az egyetem több oktatójának kívánságára újabb tanácsülést hívtak össze. Mosonyi Emil már felvetette a két egyetem egyesítését, ezt mások is alátámasztották felszólalásukban. Követelték, hogy már ezt a tanácsülést is együttesen tartsa a két egyetem. Kívánságuknak érvényt is szereztek. A két egyetem együttes tanácsülésén mindinkább kizárólag politikai természetű kérdéseket vetettek fel, a hangulat mind túlfűtöttebbé vált. Ezt elősegítette az is, hogy a tanácsülésen oda nem tartozó, sőt, egyetemen kívül álló személyek is erőszakosan megjelentek, különböző idegen szervek nyilatkozataival és üzeneteivel. A tanácsülésen Csonka Pál javasolta, hogy az egyetem udvarán levő szovjet emlékmű helyére »szabadság«-emlékművet állítsanak. Az ellen- forradalem következő fázisába lépett; Csonka már kijelentette: »a kormányt nem tartjuk nemzeti kormánynak«. Közeledett Nagy Imre félre- tétele. Az egyesített tanácsülés deklarációja átfogóan, körültekintően, logikus lépcsőzetességgel szövegezte meg az ellenforradalom programját. Követelték a szovjet csapatok kivonását és az általános titkos szavazást több párt részvételével. A deklaráció kijelentette: »nem kívánunk itt az egyetemi oktatás terén most részletkérdésekkel foglalkozni«, de azért az autonómia követelését tartalmazta. Gondoskodtak arról is, hogy a sajtó közölje uszító követeléseiket. I
