Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1956-1957
A tanév egyetemi eseményei
megjelentek az írószövetség egyes tagjai, sőt teljesen idegen provokátorok is. Már a legelső felszólalók egyike »az új szegedi gondolat« mellett agitált. Szervezett szavalókórusok kiáltozták: »halljuk Szegedet«. Egy felszólaló az írószövetség állítólagos felhívását jelentette be a másnapi tüntetésre. Orbán Lászlóné elvtársnő, az egyetem pártbizottságának tagja telefonon meggyőződött arról, hogy ez hazugság volt. Ezt közölte a gyűlésen, de eredménytelenül. A kora délutáni órákban még sok helyes közbekiáltás és ellenvélemény zavarta a nacionalista, demagóg uszító- kat, a rektor mérsékletre, az utcai diáktüntetéstől való tartózkodásra intette a hallgatókat. A hangulatot azonban szervezetten irányították. Szilágyi József, Nagy Imre későbbi személyi titkára útszéli hangon uszított, Marián István alezredest megválasztották a másnapi tüntetés szervezőjévé. A késő éjszakába nyúló nagygyűlés határozatából már teljesen hiányoztak a diákság szociális- és tanulmányi követelései, csak az egymást túllicitáló politikai követelések maradtak benne. Már szinte teljes egészükben tartalmazták az ellenforradalom első, Nagy Imréhez kapcsolt szakaszára kitűzött programját: új választások több párt részvételével, munkástanácsok, az összes szovjet csapatok kivonása stb. A határozatot egyre élesebb változatokban sokszorosították és terjesztették. Október 23-án délelőtt a két műszaki egyetem tanácsa — a Marián István közreműködésével készült — felhívásában rámutatott a tüntetés veszélyeire, de mégis kifejezte az oktatók együttérzését és támogatását. Egyes professzorok előadásaikon is »örömüket« fejezték ki a fiatalság »forradalmi megmozdulása« miatt. A rektor — tanácsi határozat alapján — felkérte az illetékes rendőri szerveket a hasonló felvonulásoknál szokásos biztonsági intézkedések megtételére, de a hatóságok — közlésük szerint — nem látták szükségét különösebb rendszabályok foganatosításának. Az ellenforradalmi felkelést az egyetemen belül és az egyetemen kívül tudatosan előkészítő erők jól összehangolták »munkájukat«. A délelőtt folyamán a műszaki egyetemekről Budapest majd minden jelentősebb üzemébe és hivatalába elmentek agitálni a délutáni tüntetés mellett. A DISZ helyiségeit kisajátították, egyes tagjait kiutasították, megalakultak a MEFESZ vezetőségei. Délután 2—3 óra között az udvaron gyülekező tömeg hangulata erősen izgatott volt. Marián István alezredes, az előkészületek egyik fő szervezője volt a hangadó szónok. Alkotmányellenesnek minősítette a felvonulás betiltását, visszavonásának követelésére küldöttséget szervezett. Alkalmi szónokok uszítottak, egy diák javasolta, hogy a Lágymányosi Dohánygyár kommunista igazgatónőjét »látogassák meg«, mert kiutasította a hőzöngő egyetemi hallgatókat. Zalotai Elemér saját lázító költeményét szavalta el. Volt, aki azzal uszított, hogy ő a »József Nádor Műegyetem« hallgatója volt, és felszólította az egybegyűlteket: »harcoljanak a szabadságukért«. A »békésnek induló« tüntetés szervezői közül sokan néhány nap múlva már a fegyveres ellenforradalmárok között voltak megtalálhatók. A felvonulás elindult, és a menetben csakhamar jelszavakat kiabáló csoportok alakultak, garmadával szórták a röpcédulákat, a járműveket leállították, utasaikat csatlakozásra szólították fel, mind több idegen vegyült az egyetemi hallgatók közé, az írószövetség egyes tagjai is megf
