Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1956-1957
A tanév egyetemi eseményei
godtan adhatott külsőleges, formai »autonómiát« az egyetemeknek, mert nem kellett amiatt aggódnia, hogy az egyetemi autonómia a hivatalos kormánypolitika törekvéseinek ellene szegül. Sőt ellenkezőleg, nyugodtan számíthatott arra, hogy a kultúrpolitika egész jellegének magas állami szinten történt meghatározása után a számára megfelelő osztályösszetételű egyetemek a látszatautonómia biztosította soványka önállóságukat a hivatalos kultúrpolitika intencióinak egészen a részletekbe menően való hűséges kiszolgálására használják fel. A népi demokrácia pedig nem teremtett megfelelő rendet az egyetemeken. A — sokszor csak talmi — szakmai tekintélyek politikai mentalitásuk bélyegét továbbra is rányomták az egyetemekre. Mindezek ismeretében teljesen világos, hogy ilyen körülmények között a népi demokráciában az egyetemi autonómia követelése nem a népi demokratikus kultúrpolitika szolgálatának szándékából fakadt, nem a munkás-paraszt hallgatóknak egyetemi térfoglalását akarta elősegíteni, hanem éppen ellenkezőleg: a restaurálódni készülő burzsoázia az egyetemeket ismét saját osztálya műszaki vezetőszerepe biztosítékává és utánpótlása bázisává akarta kiépíteni. A későbbi események napnál világosabban leplezték le ezeket a szándékokat. Október 20-án a 19-i minisztériumi tájékoztatót rektori értekezlet tárgyalta egyetemünkön. Itt a DISZ kívánságára október 25-i' időponttal ifjúsági nagygyűlés összehívására történt megállapodás. De ezen a napon már hozzákezdtek a 19-i diákgyűlés határozatainak sokszorosításához és terjesztéséhez. A hallgatóság között ezekben a napokban évfolyamgyűléseket szerveztek, amelyeken már erősen tapasztalható volt az ellenséges befolyás szélesedése. Egyes I. éves mérnökkari hallgatók már polgári pártok alakítására vonatkozó és irredenta követeléseket hangoztattak. A Mérnöki Kar Bartók Béla úti diákotthonának kisebb gyűlésén szegedi egyetemi hallgatók is részt vettek. Október 21-én délelőtt néhány építészmérnökhallgató a Bercsényi utcai diákotthonban megbeszélést tartott, és a vitagyűlés október 22-ére való előrehozása mellett foglalt állást. A délutáni újabb megbeszélésen »alaposan kiszélesítették« az október 19-i 15 pontot — 25 pont lett belőle. A diákság szociális és tanulmányi kívánságai második helyre szorultak, és megjelentek már olyan pontok is, amelyekre később az ellenforradalom demagógiájának leguszítóbb frázisai épültek. Egyes követeléseket óvatosságból még nem vettek be, de már azokat is megtárgyalták, így a szovjet csapatok kivonását. Az október 22-i diáknagygyűlés előtt a DISZ megkísérelte a szükséges intézkedéseket megtenni a gyűlés helyes mederben való tartásához. A DISZ titkára, az eredményben bízva, megnyugtató kijelentést tett az egyetem vezetősége előtt. Az ellenforradalom azonban ugyanaznap rendkívül céltudatos szervező munkát végzett. A többi egyetemeken gyűléseket, küldöttségjárásokat szerveztek, üdvözlő táviratokat küldtek. A követelési listákat tovább sokszorosították és terjesztették. A diákotthongyűléseken mind jobban szaporodtak az oda nem tartozók, sőt az olyanok is, akik még csak egyetemi illetőségűek sem voltak. Ilyen előzmények után került sor 22-én délután 3 órakor az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem hallgatóiból szervezett gyűlésre az egyetem aulájában. Minden egyetemről voltak itt, persze Szegedről is, B
