Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1956-1957
A tanév egyetemi eseményei
tása során egyetemünk dolgozói igen sok és értékes javaslatot tettek. A hibák kijavításában mutatkozó vontatottság és következetlenség, főleg azonban a lábrakapó ellenforradalmi erők és revizionisták elleni kemény fellépés hiánya időt adott a népi demokrácia ellenségeinek a szervezkedésre, hogy a javulás útját megakasszák. Hiszen nem a hibák kijavítása, hanem — a hibák ürügyén támadva — egész rendszerünk megdöntése volt a céljuk. "Alább összefoglaljuk az ellenforradalom egyetemünkkel kapcsolatos eseményeit. Megjegyezzük, hogy a két műszaki egyetemen lezajlott események elválaszthatatlanok egymástól, de a Budapesti Műszaki Egyetemen történtekre csak annyiban utalunk, amennyiben ez az események megértéséhez okvetlenül szükséges. Az egyes jogos kívánságokat az ellenséges elemek egyetemünkön is kezdték meglovagolni. így a Rózsa Ferenc Diákotthon október 17-i lakógyűlésén, amelyen egyetemünk vezetői is megjelentek, már számos felszólalásban a fegyelem szempontjából helytelen szemlélet, illetőleg káros törekvés nyilvánult meg. Ugyanaznap a jogi kar egyes diákjai néhány ötödéves építészhallgató közreműködésével »összegyetemi« megbeszélést tartottak, amelyen már igen élesen felvetődött az utcai tüntetés terve. Október 19-én az oktatásügyi miniszternél értekezleten jelentek meg az egyetemek és főiskolák vezetői. Ekkor vált ismeretessé, hogy a szegedi egyetemi hallgatók megalakították a MEFESZ-t. A minisztérium akkor a hallgatóság számos jogos kívánságán túl már olyanokat is teljesített, amelyekből félreismerhetetlenül kitűnt a reakciós erők nyomásának hatása. A Budapesti Műszaki Egyetem központi diákotthonának ugyanaznapi gyűlése már erősen tükrözte a mesterségesen felszított hangulatot. Noha a hozott határozat egyetempolitikai kérdésekkel foglalkozott, pontjainak többsége, főként azonban tendenciózus összeállításuk már az ország gazdasági és politikai helyzetének figyelmen kívül hagyását és hatásában féktelen demagógiát sugárzott. A határozat már tartalmazta az ellen- forradalom »lépcsőzetes« taktikájának első jelentős megnyilvánulásait: megjelent az utcai tüntetés és az egyetemi autonómia követelése. A hozzászólások egy része pedig mind tartalmában, mind formájában már nyíltan ellenforradalmi volt. Az Oktatásügyi Minisztérium sok tekintetben bürokratikus irányítási módszerei egyes konkrét vonatkozásokban joggal váltottak ki ellenérzést. Ezt megnyergelve, az egyetemi reakció a múltbeli állapotokat kezdte dicsőíteni, és a hozzájuk való visszatérést követelte. A horthysta állam egész politikája eleve megszabta, hogy kik, kit és mit taníthatnak az egyetemen. A hivatalos tan- és ösztöndíjpolitika a burzsoázia, az arisztokrácia és az őket magas szinten kiszolgálók számára abszolút mértékben biztosította, hogy utódjaik is szilárdan kezükben tarthassák az állam műszaki vezetését. A haladó tudósokat üldözték, és katedrájuktól megfosztották, a német imperializmust kiszolgáló kormányzat még egyes műegyetemi professzorok iparfejlesztési terveit is visszautasította. A numerus clausus jellemzően egészítette ki az úri Magyarország egyetemi »kultúr«-politikáját. Osztálypolitikájának hosszú évtizedeken át való dik- tálásával az egyetemeket készséges kiszolgálóivá züllesztette. Az uralkodó osztály a számára lényeges szempontok abszolút biztosítása után nyu4
