Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Turányi István: A közlekedési üzemmérnökképzés első öt éve
E feladatok megoldásával kapcsolatban az oktatási munkába bevont szakterületi dolgozók látóköre számottevően bővült. Lehetetlen nem megfigyelni, hogy az ilyen munkát végző szakemberek, akik többnyire ma is oszlopos tagjai a közlekedés vezető gárdájának, milyen szépen fejlődtek: szaktudásuk mélyebb megalapozása, rendezése, az összefüggések felismerése révén. Hogy ennek mennyi öntudatból, kötelességteljesítésből, a szakma szeretetéből fakadó munka volt az ára, azt talán csak az illetők maguk tudják megmondani. A kar minden megrázkódtatás közepette is egyre jobban izmosodó oktatási munkájához lassan, de érzékelhető módon kapcsolódott a tudományos munka is, és így lehetővé vált a színvonalemelés tekintetében támasztott fokozott igények kielégítése. A tudományos munka előrehaladásának arányában bontakozott ki a kar tudományos központi szerepe is. Egyre gyakrabban fordulnak tanszékeinkhez tudományos kérdésekben való állás- foglalásért, gyakorlati problémák megoldásában való közreműködésért stb. A már 1953-ban felvetődött terv, hogy amint annak tárgyi feltételei biztosítva lesznek, a kart Budapestre kell helyezni: hosszabb huza-vona után 1955-ben elfogadtatott, és a műszaki felsőoktatás átszervezésére vonatkozó 31. sz. törvényerejű rendelet a Közlekedési Üzemmérnöki Kart a budapesti Építőipari Műszaki Egyetem harmadik karává szervezte át, s ezt a szervezeti formát még az 1957. augusztus 1-re határidőzött teljes Budapestre telepítés előtt, 1956. szept. 1-ével érvénybe léptette. Ugyanekkor történt intézkedés az egyetem nevének Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemre való változtatásáról, valamint az elsőéves hallgatók Budapestre való helyezéséről, amit már bizonyos fokig a szolnoki férőhelyhiány is indokolt. A műszaki egyetemek szakosításáról szóló kormányrendelet karunkon végérvényesen két szakot: a vasúti és a gépjármű-üzemeltetési szakot rendszeresített. E határozatok végrehajtása közben karunk közel négyszáz hallgatóval, akik egyharmada gépjármű, kétharmada pedig vasúti üzemeltetési szakos, ez idő szerint nyolc szaktárgyi tanszékkel igyekszik a rászabott feladatokat teljesíteni. A teljesség kedvéért megemlítendő még, hogy — a MÁV egy speciális igényének kielégítésére — most végzett és a jövő évben végző legidősebb évfolyamainkon a biztosító berendezési szolgálati ág első ízben mérnökökkel való feltöltésére ideiglenes szakosítással olyan specialistákat képezünk ki, akik a villamosságtan idevágó fejezeteiben és a fuvarozási technológiában is kellő áttekintéssel és szaktudással rendelkeznek, s így a biztosító berendezések fejlesztési és rekonstrukciós munkáinál bizonyára nagy segítséget fognak a közlekedésügynek nyújtani. A fent idézett rendelet végrehajtása során 1955. szeptember 1-ével megszűnt az Ábrázoló geometria, 1956. február 1-ével a Fizikai tanszék, s ebben az évben feloszlott a Matematikai, valamint a Testnevelési tanszék is, ezek feladatait fokozatosan a budapesti központi tanszékek vették át. 1954-ben érték el a közlekedési üzemmérnöki kar levelező hallgatói a III. évet, s ezzel karunk bekapcsolódott a levelező oktatásba is. Az alaptárgyi oktatást célszerűségi okokból a levelező tagozaton egyetemünk mérnök kara végzi saját levelező hallgatóival együtt, s mi e hallgatók oktatását csak a szaktárgyak előadásának megkezdésekor vesszük át. A kar perspektívájával kapcsolatos hosszú bizonytalanság számottevően elkedvetlenítette azokat az oktatókat, akik az átszervezéstől érintett44
