Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Turányi István: A közlekedési üzemmérnökképzés első öt éve
mellett nagyon gyakori a linearitástól való éles eltérés. Ez a mi karunknál annál is inkább természetes, mert nem kizárólag vasúti szakembereket képez, hanem gépjárműközlekedésieket is, ami okvetlenül pótolja a szakosított képzés indokoltságának alapját képező hiányzó vasúti hálózati hosszat. A vázlatosan ismertetett okok eredményeként szükségszerűen életre- hívott magyar közlekedési műszaki egyetem elhelyezésénél számottevő olyan hiba történt, ami annak fejlődésére nem csekély hatással volt. Kétségtelen, hogy egy felsőoktatási intézmény jó működéséhez a megfelelő épületen kívül elsősorban az oktatás színvonala által támasztott sokoldalú követelményeknek megfelelő oktatók és bemutatásra, tanulmányozásra alkalmas közlekedési berendezések, valamint üzemi technológiai folyamatok kellenek. E követelményeknek megfelelően hazánk sajátos viszonyai mellett az egyetem helyéül szinte kizárólag Budapest jöhetett volna szóba. Itt található ugyanis az a néhány közlekedési szakember, aki tudományos színvonalon oktatási munka végzésére is alkalmas, s akin a gyakorlati munka érdekében osztozkodni kellett volna, s szinte kizárólag itt vannak jelen mindazok a berendezések és folyamatok, melyek bemutatása az oktatás eredményessége szempontjából elengedhetetlen. De a budapesti elhelyezés mellett szólt az a Csanádi György által többször is hangoztatott helyes gondolat, hogy az egyetemnek, a közlekedési múzeumnak és a közlekedési tudományos kutató intézményeknek, mint országosan egyetlen, de egymással szinte naponkénti kapcsolatban álló szerveknek egy helyen kell lenniök. Egyéb megfontolások (elsősorban helyhiány) következtében azonban az egyetemet Szegeden helyezték el, egy belügyminisztériumi szerv részére épült teljesen új épületben. Kétségtelen, hogy a szervezési munkákkal megbízott Oktatásügyi Minisztérium választása felsőoktatási szempontból távolról sem volt olyan hibás, mint közlekedési szakmai szempontból. Szeged mint fejlett egyetemi város messzemenően alkalmas volt arra, hogy egy újonnan született egyetem bölcsője legyen, s az ilyen intézmények iránt nagy megértést és figyelmet tanúsító párt- és közigazgatási szervek, főleg pedig az ottani természettudományi kar mindent elkövettek a fejlődés érdekében. A természettudományi kar támogatása ebben az időben azért is számottevő lehetett, mert az elindított alaptárgyi oktatási profil szerint is megfelelt az ezen a karon is oktatott tudományágaknak. A szakmai szempontok figyelmen kívül hagyása azonban rövidesen éreztette hatását. Még csak az alaptárgyi oktatás indult meg, de a célszerűtlen telepítés káros következményei hamarosan előrevetették árnyékukat. Szegeden a szükséges, kellő színvonalú szakkáderek nem voltak biztosíthatók, Budapest pedig nagyon távol volt. A MÁV helyi szervei így is nagy segítséget nyújtottak az adminisztratív személyzet biztosítása terén, ami az akkor fennállott rendkívüli munkaerőhiány idején nem lebecsülendő áldozat volt. Nagy feladat volt az új, ismeretlen profilú intézmény számára a hallgatóság biztosítása is. Az akkori idők azóta feltárt hibái, »beiskolázási« módszerei fokozott mértékben mutatkoztak az új intézménynél. Ma már rámutathatunk azonban arra, hogy bár az üzemmérnöki szakra akkor beiskolázott több mint 100 hallgató nem is igen tudta, mire vállalkozik, most 41
