Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Turányi István: A közlekedési üzemmérnökképzés első öt éve

végezve, kivétel nélkül ragaszkodik a közlekedés, néhány kivétellel a vasút területén való elhelyezkedéshez, ami a MÁV és az egyetem nevelőmunkájának egyik pozitív oldalára mutat rá.

Természetes, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium — különösen pedig a vasúti főosztály — első perctől kezdve nem csak figyelemmel kísérte az egyetem működését, hanem aktívan is bekapcsolódott annak munkájába. Ez oda vezetett, hogy az egyéb országokban is fennállott gyakorlatnak megfelelően a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy az egyetemet saját főfelügyelete alá kívánja vonni. Az Oktatásügyi Minisztérium beleegyezése birtokában az alapító elnöki tanácsi rendelet már úgy is intézkedett, hogy az egyetem kormányhatósága a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium legyen.

A tanulmányi színvonal a kezdeti nehézségek mellett is — hála az oktatógárda lelkes és fáradságot nem ismerő munkájának — biztosított volt, s e szempontból lényeges hiányosságok sohasem mutatkoztak. Fegyelem szempontjából pedig a helyzet — az Oktatásügyi Minisztérium által is elismerten — igen kedvező, országos viszonylatban is kiemelkedő volt.

Komoly megrázkódtatást okozott az egyetem életében, és számos előnye mellett súlyos következményekkel is járt az az elhatározás, hogy az első év befejeztével az egyetemet Szolnokra helyezik (Elnöki Tanács 1951. évi 28. sz. határozata, Magyar Közlöny 1951. okt. 7. 145. sz.). Ezt az elhatározást elsősorban kultúrpolitikai szempont (Szolnok város kulturális fejlesztése), de valószínűleg az a meggondolás is szülte, hogy így Budapesthez közelebb, könnyebb lesz az egyetemet szaktárgyi oktatókkal ellátni. Üj, pompás, az akkori idők szokásának megfelelően kissé talán túl is méretezett palotát kapott volna az egyetem, Szolnok pedig egyetemi városrészt. A súlyos háborús károkkal terhelt és az évszázados szegénységből akkoriban felocsúdó város vezetősége, ilyen perspektívák mellett, mindent megtett az egyetem megfelelő, ideiglenes elhelyezése végett. Hiszen az építkezésnek már 1952-ben meg kellett volna indulnia.

Az egyetemet »ideiglenesen« a volt törvényszék megfelelően átalakított és kijavított épületében helyezték el. A diákszállót a volt pénzügyőri laktanyában rendezték be. A legégetőbb lakásigényeket részben kitelepítések, részben társbérletek útján biztosították. Ezek a mindenki által átmenetinek tartott megoldások csak egy, legfeljebb két év tartamára biztosították a szükséges férőhelyet, kétségtelen azonban, hogy a »betelepítéssel« kapcsolatban elkövetett néhány törvénysértés a város lakosságát hosz- szú időn át el nem oszlathatóan az egyetem ellen hangolta.

Az építkezés 1952-ben nem indult meg, 1953-ban pedig a beruházások ismert csökkentése során a szolnoki egyetem építkezését levették a napirendről. Kormányzatunk foglalkozni kezdett az egyetemi oktatás túlzott szakosításának mérséklésével, az egyetemek összevonásával, s pártunk vezetősége felvetette a szolnoki közlekedési műszaki egyetem beolvasztását a budapesti műszaki egyetemek valamelyikébe. Az egyetemnek ekkor már a Marxizmus—Leninizmus és a Katonai tanszékén, Nyelvi lektorátusán és Testnevelési Tanszéki csoportján kívül Matematikai, Mechanikai, Fizikai és Ábrázoló geometriai, valamint Villamosságtani tanszéke volt, lényegében teljes állású oktatógárdával. 1953-ban szervezték meg a Gépelemek, az Anyagtechnológiai és járműjavítási, valamint a Közlekedési üzemtani tanszékeket.

42