Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Turányi István: A közlekedési kapacitáselmélet alapfogalmai
fontos tényezőjére ismerünk. Valamely pálya, vonat vagy jármű mennyiségben kifejezett teljesítő képessége ugyanis a következőképpen számítható: ahol T a vizsgált időtartam, V az átlagos menetsebesség élenjáró értéke, lF a járművek követési távolsága. A közlekedési és ipari fogalom közt megállapított eme közvetlen kapcsolat lehetővé teszi, hogy az ütemre, de a folyamatos termelésre általában megállapított elvek és összefüggések kellő kritikával átvitessenek a közlekedés területére, s így meggyorsítható a tudományos és gyakorlati problémák megoldása itt is. A korábban mondottak figyelembevételével, valamely tisztázott és adott időpontban minden különösebb nehézség nélkül megállapítható termelési kapacitás értékével szemben áll a kihasználás értéke, mely megmondja, hogy a fennálló lehetőségek maximális kihasználása helyett valamely elmúlt időszakban ténylegesen mennyit termeltek (termelési kapacitás tényleges kihasználása), valamely következő tervidőszakban az átlagos viszonyok között reálisan mennyit lehet termelni (tervezhető kihasználás, kihasználhatóság, átbocsátóképesség), vagy a terv teljesítése céljából mennyit kell termelni (tervezett kihasználhatóság). Kétségtelen, hogy a vezető és operatív munka is mind a termelési kapacitás, mind a kihasználás értékeinek ismeretét megkívánja. A kihasználás értékének meghatározása az ipar, de a közlekedés területén is lényegesen bonyolultabb feladat, mint a termelési kapacitásé. Különösen vonatkozik ez a megállapítás a kihasználhatóság értékére. Ennek meghatározása úgy szokott történni, hogy valamely bázisidőszakra vonatkozólag megállapítják a termelési kapacitás és tényleges kihasználása mértékét. Elemző munka során tisztázzák az élenjáró teljesítmények mibenlétét, az ezzel szemben mutatkozó meddő időket (nyílt tartalékokat), ezek kiküszöbölésének (megtakarítások) lehetőségét és módját, valamint a kihasználás fokát (indexét). Ezután tisztázzák, hogy a nyílt tartalékokból a szóban forgó tervidőszakban, melyek lesznek a termelésbe vonhatók (megtakarítás-számítások), melyek nem, e célból milyen intézkedések szükségesek, s ezek hatásaként a kihasználás tervidőszakra vonatkoztatott haladó átlagú indexe a tervidőszakban milyen értékű. Ezen index ismeretében, rendszerint változatlan kapacitásnorma-értéket feltételezve, a vizsgált időszakban be- és kilépő berendezések figyelembevételével, megállapítják a berendezések átlagolt mennyiségét, majd a hasznos időalapot, végeredményben a tervidőszakra vonatkoztatott termelési kapacitás értékét. Ezt a kihasználás haladó átlagú indexével szorozva a kihasználhatóságot kapjuk. így járnak el az ipari termelési kapacitás kihasználhatóságának számításakor hazánkban is. Mi a helyzet e szempontból a közlekedés területén? Mindjárt elöljáróban meg kell állapítani, hogy a magyar közlekedés- tudomány és gyakorlat terén ebben a kérdésben mintha némi zavar mutatkoznék. Nálunk ez ideig a kapacitásértékeket (állomási-, vonali átbocsátó képesség, rendező-, elegy feldolgozó képesség stb.) »rendes« menetidők, 190
