Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Károlyi Zsigmond: Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem és a magyar mérnök- és építészmérnökképzés története
két a technikai ismeretek nyújtása és a művészképzés megfelelő szintézisének kialakítása felé. Ezek a kezdeti eredmények azonban távolról sem lehettek kielégítőek. Annál kevésbé, mert a közben megkezdett ötéves terv hatalmas mély- és magasépítési munkálatai — melyek a terv beruházásainak csaknem felét emésztették fel — megnövelték nemcsak az építőipar feladatait és jelentőségét, hanem az amúgy is előtérbe került egész műszaki felsőoktatásunkon belül is fokozott jelentőségűvé tették a mérnök- és építészmérnök-képzést! A kisiparból korszerű gépi nagyiparrá váló építőiparunk, mely a technika legújabb vívmányainak alkalmazására törekszik, újabb és újabb követelményeket támaszt építészoktatásunkkal szemben. Mivel azonban mérnök- és építészmérnök-képzésünk a fennálló szervezeti formában — ti. a megnövekedett Műszaki Egyetem keretein belül — a jelek szerint nem tudott volna a felmerült feladatokkal megbirkózni, mert a Műszaki Egyetem nem tudta volna erőit a felmerült feladatokra koncentrálni, az építészoktatás újabb reformjával egyidejűleg felmerült a mérnök- és építészmérnök-képzés új szervezeti formájának kialakítása, a két szakterület oktatásának szorosabb összefogása érdekében egy önálló Építőipari Műszaki Egyetem megszervezésének szükségessége. Ennek az utolsó építészreformnak a végrehajtása néhai Kardos György, az építész kar 1951—52. évi dékánja és az 1952-ben megszervezett Építőipari Műszaki Egyetem első rektora nevéhez fűződik. Kardos György, a »szocialista-realista építészet« lelkes propagátora az új reformban az építészoktatás szakosításának kérdését a szocialista-humanista szellemű építőművész-képzés megteremtésével kapcsolta össze, amivel megtalálta a reform végrehajtásának az alapelvét, és elérte építőművész-képzésünk szervezetének és oktatási rendjének megfelelő és immár megállapodottnak tekinthető formáinak kialakítását. Nyilvánvaló, hogy az építőművész-képzés szervezete, módszerei stb. az építőművész-képzés elvi alapjainak tisztázása nélkül nem hozhatók létre. Az eddigi reformok kudarca erre vezethető vissza. Az építőművészetünk helyzetével kapcsolatos viták előkészítették ennek a kérdésnek tisztázását is. Az Építőipari Műszaki Egyetem megszervezését hosszas előkészítő munka előzte meg. E munka során — mely egész műszaki felsőoktatásunk fejlesztési kérdéseire kiterjedt — hozott a párt határozatot az önálló Közlekedési Műszaki Egyetem felállításáról is, mely — bár különválasztása és vidékre költöztetése ellen a szakemberek súlyos érveket hoztak fel — még az évben (1951) meg is kezdte működését előbb Szegeden, majd Szolnokon. Ugyancsak kísérleti megoldást jelentett ezzel az egyetemmel kapcsolatban az az intézkedés is, mely a szakminisztérium alá rendelte az újonnan szervezett iskolát. Hamarosan kiderült aztán, hogy ez a megoldás nem válik be, s a Felsőoktatási Minisztérium ezt az egyetemet is beépítette műszaki felsőoktatásunk egységes hálózatába. A közlekedési mérnök-képzés létrehozásával kapcsolatos másik szervezési hibát is jóvátette az Oktatásügyi Minisztérium 1955 szeptemberében hozott rendelete, mely a csonka egyetemet mint közlekedési üzemmérnöki kart az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetembe olvasztotta be, és tervbe vette Budapestre való költöztetését. 18
