Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Károlyi Zsigmond: Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem és a magyar mérnök- és építészmérnökképzés története
Az 1952-ben felállított Építőipari Műszaki Egyetemnek két kara volt az előző reformok során kialakult és megfelelőnek bizonyult tagozatokkal, illetve szakokkal. Az építészkar két tagozatán azonban az oktatás tartalmát és módszerét illetően egyaránt jelentős átalakulás, illetve átszervezés történt. Az épületgépészeti tagozat — és a tanszék — a szervezési nehézségek miatt továbbra is a gépészkaron maradt, s azzal a meggondolással, hogy az Építőipari Műszaki Egyetem távolabbi fejlődése során — az új egyetemi épület elkészülése után — majd az is átkerül az építészkarra. Az Oktatásügyi Minisztérium és az új egyetem vezetősége szervező munkájában már igénybe vette a szakminisztériumok támogatását és a műszaki egyesületek társadalmi bírálatának segítségét is. Az új egyetem tantervének és programjának kialakításában tevékenyen részt vettek az Építésügyi Minisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, az Építőművész Szövetség és az ipari szakemberek is. Az új reform alapelve egy olyan oktatási program és tanterv kidolgozása volt, mely túljutva az általános ismeretek nyújtásának és a speciális képzésnek merev ellentétén, a sokoldalú tájékozódásra és ezzel együtt a korlátlan továbbfejlődésre való képességet fejleszti ki az ifjúságban, az alaptárgyak, a szaktárgyak és az enciklopédikus ismeretek megfelelő arányának megállapításával. Az egyetem önálló szervezetének kialakítása, a szakosítás irányában való továbbfejlődés, az összetartozó területek szorosabb szervezeti összefogásával elvi jelentőségű útmutatás volt e feladat egyéb tekintetben való megoldását illetően is. Ez a kettős alapelv érvényesül azóta is az egyetem oktatásában tartalmi és módszertani szempontból egyaránt. Mindkét kar oktatásában középponti helyet foglalnak el népgazdaságunk alapvető problémái, a gazdaságos termelés kérdései. Ügymint az anyagok helyes és nagyfokú kihasználásának kérdései, a tervszerű karbantartásnak, a minőség ellenőrzésének, a gépesítésnek és az előregyártott szerkezeti elemek alkalmazásának kérdései stb. E kérdések egységes szempontok szerinti tudományos feldolgozása és egységes oktatási módszereinek kidolgozása előfeltétele az eredményes mérnök- és építészmérnök- képzésnek. Az oktatás gyakorlati irányú továbbfejlesztésének egyéb kérdései az iparral való kapcsolat elmélyítésének egyéb feladatai is azonosak mindkét karon. Emellett azonban az Építőipari Műszaki Egyetem mindkét karának, de különösen az építész karnak sajátos problémái is vannak. Itt van a helye talán annak, hogy ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozzunk. A második, 1950. évi építészreform óta, mikor a két építésztagozat »profilja« kialakult, kezdett általánosan elfogadottá válni a két tagozat megkülönböztetésének szükségessége. A két, lényegében a mérnöki munkaterületek analógiájára kialakított s a gyakorlati életből átvett (itt tudniillik a tervező és kivitelező vállalatokra gondolunk) tagozatot azonban megfelelő tartalommal megtölteni nem sikerült. A tervezés oktatásából elsikkadt a tervezés »művészet« jellegének érvényesítése, a kivitelezés pedig még mindig nem vetett számot a modern építőipar követelményeivel. Ezt még mindig túlnyomóan építésszervezési, adminisztrációs fel2> 19
