Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Major Máté: Tíz esztendő magyar építészete
gyár Építőművészek Első Országos Kongresszusa fejezi be, határozatokba foglalva a magyar építészet új fejlődési szakaszának alapgondolatait. A kongresszus ez alapgondolatok valóra váltásában döntő jelentőségű társadalmi munka képviseletére és végzésére hívja létre a Magyar Építőművészek Szövetségét. De mindezek és körülményeik eléggé publikusak még a nem szakmai közvélemény előtt is. A vita és a kongresszus most már teljes egészükben elveti az »új építészetinek az elmondottak szerint tarthatatlanná vált elveit, s helyükbe a »tartalmában szocialista, formáiban nemzeti« építészet — egészen általános — elveit állítja. A kongresszus határozatai többek között ezeket mondják ki: »Gyökeréig fel kell számolni az imperialista burzsoázia építészetelméleteinek és építészetének ■— immár leleplezett — kozmopolita, művészet- és népellenes befolyását a magyar építészetre.« »Fel kell tárni a magyar építészet haladó hagyományait, azokat a hagyományokat, melyek társadalmi fejlődésünk haladó, emelkedő szakaszainak — s ezek közül különösképpen a hozzánk legközelebb álló nagy r e f о rm- kornak (kiemelés tőlem. M. M.) ■— gondolatvilágát tükrözik, s igy nekünk, — a haladást eddig legmagasabb szinten reprodukáló társadalmunknak — a formálásra, a formák fejlesztésére, az eszmék leghatásosabb kifejezésére adnak hasznos útmutatásokat.« »Biztosítani kell minden magyar építőművész számára, hogy megismerhesse a Szovjetunió példamutató építőművészetének, városépítészetének elméleti és gyakorlati módszereit, eredményeit, mert a szovjet eredmények és tapasztalatok megismerése hathatósan elősegítheti saját építőművészetünk, városépítészetünk elméleti és gyakorlati problémáinak megoldását.«'1 A határozatok e megállapításai, mai szemléletünk távlatából is, tartalmaznak helyes gondolatokat, ha ezek megfogalmazása — éppen az azóta történtek megvilágításában — nem is a leghelyesebb és a legpontosabb. Ez az oka, hogy még a helyes gondolatok is nem egy félreértésre, nem egy torzításra adnak alkalmat. A »gyökeres felszámolás« a gondolat lényege szerinti teljes sikert nem hoz, mert részben továbbra is »kozmopolita« — konstruktivista-funkciona- lista — módon tervezünk, hogy aztán az így kialakult valamire ráaggassuk a »szocrel« (az akkori építészzsargon így »becézi« a szocialista realizmust — s ez is jellemző) kevés fantáziával elképzelt kellékeit, részben pedig, a »gyökeres felszámolás« ürügyén, a konstruktivizmus-funkcionalizmussal a konstrukció és a funkció építészetformáló jelentőségét is »felszámoljuk«, vagy legalább is mélyen aláértékeljük. A hagyományok feltárásának helyes gondolatában a »nagy reformkor« építészetének különös — történetietlen — kiemelésével s ennek nyomán csupán erre a témára redukált feltáró munka eléggé felületi »eredményeiről« szóló cikkeknek és előadásoknak áradatával — a hagyományokra építés helyes módjáról fokozatosan átcsúszunk egy nem. túl széles és mély építészettörténeti szakasz, a klasszicizmus »hagyománykövetés«-éne-k, azaz formautánzásának, tehát az archaizálásnak, az eklektizálásnak formalizmusába. 11 11 A Magyar Építőművészek Szövetsége Első Országos Kongresszusa. Építőipari Könyv- és Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1952. n* 163
