Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Major Máté: Tíz esztendő magyar építészete

hogy a nyugati kultúrából — és a nyugati építészetből is — kihámozza a valóban haladót, a felhasználhatót.

Ma, a külpolitikai helyzet lényeges megváltozásával, a különböző berendezkedésű társadalmak békés egymás mellett élése eszméjének térhódításával, ez eszme kulturális konzekvenciájának levonásával és nem utolsósorban az időközben mégis csak előremozgó ideológiai fejlődésünkkel a helyzet és állásfoglalás Nyugat kultúrájával s így építészetével szemben is lényegesen megváltozik. Ma már vállalkozhatunk arra —, amire akkor nehezen —, hogy tanuljunk Nyugat építészetéből is, hogy kiválasszuk belőle azt, ami haladó, s aminek felhasználása nem rombolja, de előreviszi szocialista építészetünk fejlődését.

Építészetünk útját vázoló mondanivalóimban azonban egyelőre még csak az első fordulat előtti idő történeténél tartok, amikor mindaz, amiről előbb beszéltem, még homályban van.

Ez időben — s bár a széles magyar közvélemény esztétikai igényei pontosan nem mérhetők fel — az új magyar társadalom szakmai és nem szakmai vezető rétegeiben állandóan erősödik a meggyőződés, hogy a kor magyar építészetének az »új építészet« alakító módszereitől alapvetően eltérő, gazdagabb komponálással, új népi, nemzeti formáknak az építészeti hagyományok alapján való kialakításával kell teljesítenie az építészet kettős, de egymástól elszakíthatatlan feladatát: a gazdasági-műszaki feltételek, a használhatóság problémáinak minél tökéletesebb megoldásával olyan művészi alkotások teremtését, melyek — a művészet mindenkori társadalmi szerepének megfelelően — közvetlenül hatnak, lelkesítenek és mozgósítanak az épülő szocializmus érdekében.

Ezek a gondolatok — melyeket, lényegük szerint, a harmincas évek derekától a szovjet építészet vet fel, és kísérel meg gyakorlatában valóra- váltani — már 1949 őszén, s éppen a szovjet példa nyomán, a magyar kommunista építészek aktíváján kapják első megfogalmazásukat.9 10 »Vállaljuk ... — mondja többek közt az aktíva határozata —, »hogy a mostani formalista módon hatásvadászó és vértelen építészet megtermékenyítésére jeltárjuk a maguk korában haladó, és értékes építészeti hagyományokat.«

Itt tehát még csupán az új építészet »megtermékenyítéséről« s nem elvetéséről van szó. Mivel pedig e »megtermékenyítés«-nek sem elméleti alapja, sem gyakorlati módszerei egyik napról a másikra nem alakulhatnak ki, a szándék és a tettek ellentmondása tovább élesedik.

A második szakasz

Ezt az ellentmondást — melyet az akkori szovjet és a magyar építészet felfogása, formálása közti alapvető különbség tesz egészen világossá — végül is fel kell oldani. A feloldás munkáját az 1951 tavaszán lezajlott, szélesen ismert építészeti vita10 indítja el, és — ugyanez év őszén — a Ma9 A kommunista magyar építészek határozata. (1949. nov. 30.) Építés-építészet, Budapest, 1949, 1. évi. 5. sz. 3. o.

10 Vita építészetünk helyzetéről. A Központi Előadóiroda Kultúrpolitikai Munkaközössége ülésének rövidített jegyzőkönyve. Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Agitációs és Propaganda Osztály, Budapest, 1951.

162