Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956

Major Máté: Tíz esztendő magyar építészete

Ennek a roppant munkának teljesítéséhez azonban már semmiképpen sem lehetnek elégségesek és alkalmasak az 1945 előtti idők adottságai, szervezeti formái, tervezési és kivitelezési módszerei. Az elaprózott és elaprózottságában a művészi színvonal és formálás sokféleségét mutató magántervezés helyébe ezért az egységes és egységében határozott művészi színvonal és formálás lehetőségét biztosító állami tervezést kell megteremteni. A hasonlóképpen szétforgácsolt, termelőeszközeiben (anyagaiban, szerkezeteiben) többé-kevésbé korszerűtlen, technikájában túlnyomórészt kézműipari jellegű, a konkurrencia-harc következtében és — természetesen — a profit növelése érdekében minőségrontó magánépítőipar helyébe a minden vonatkozásában mindinkább korszerű, nagyipari jellegű, az átlagos és az állandóan javuló minőség lehetőségét biztosító állami építőipart kell létrehívni. Mindehhez pedig az építészet sokféle, de szűk, metafizikus-idealisztikus, polgári szemlélete helyébe az új, szocialista építészetelméletet kell kialakítani.

Az első szervezeti formák és munkamódszerek, az első új nézetek kialakítása, a javulás, fejlődés útjának keresése, rövid tíz esztendő alatt természetesen nem vezethet még el az optimumhoz: az átszervezés szinte permanens állapota, a munkamódszerek állandó tökéletesítésére törekvés, a nézetek rejtett vagy nyílt, nem is mindig elvi ütközése, változása, fordulatai, illusztrálják a minőségileg új születésének nehézségeit. És a magyar tervezés és építés munkájában és eredményeiben — a jelentős pozitívumok mellett — még mindig, ma is fellelhetők a nagy átalakulás gyermekbetegségei.

Ezek a gyermekbetegségek bizonyos mélységig visszahatnak az építészet ideológiai forrásaira, formáló gondolatainak alakulására, azokra a forrásokra és gondolatokra, melyek egyben táplálói, elevenen tartói is a gyermekbetegségeknek. Ebben a vázlatban éppen erről akarok beszélni: hogyan változnak és hogyan fejlődnek az új magyar építészet elméleti formáló gondolatai az elmúlt tíz esztendőben, s hogy milyenek azok a müvek, melyek e gondolatokat illusztrálják?

Az építészetnek ilyen, elsősorban művészetként tárgyalása azonban egyáltalán nem jelenti azt, mintha ezzel el akarnám szakítani az építészet művészi és gazdasági-műszaki vonatkozásait egymástól. Az építészet — sajátszerűsége következtében — csak úgy, csak annak a segítségével, csak azon keresztül lehet igazán művészet, hogy egyben gazdasági-műszaki feltételei is a maguk törvényei szerint és az alkotás folyamatában való részesedésüknek megfelelő szinten, a formálással állandó harcban és kölcsönhatásban, az optimális hatásfokkal érvényesülnek.

A magyar építészet csaknem egy évezreden át Nyugat építészetéből meríti inspirációit, minden más építészet hatása elenyészik a nyugatié mellett. A magyarság ugyanis, bár Keletről jön, onnan — nomád nép lévén — semmi építészeti kultúrát nem hoz magával, csupán bizonyos feledésbe merülő mondanivaló és díszítőkészség motívumait, melyek meg-megjelen- nek még — például — egyes románkori templomaink oszlopfőin is. A Merseburg-nál és Augsburg-nál elszenvedett kalandozáskor! vereségek azonban megértetik a magyarsággal: ha meg akar itt maradni, Nyugathoz kell csatlakoznia gazdasági rendben, társadalomban, kultúrában egyaránt. Ettől kezdve a magyar történet tényleges körülményei között a keleti im144