Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Dr. Vásárhelyi Boldizsár: Budapest úthálózata korszerű fejlesztésének szempontjai
4. A budapesti gyorsforgalmi úthálózat kialakítása Gépkocsiforgalmunk növekedése szükségessé fogja tenni, hogy a budapesti gyorsforgalmi úthálózatot kialakítsuk. Nyilvánvaló, hogy a gyors- forgalmi úthálózatnak csatlakoznia kell az országos autóúthálózathoz. Itt utalok arra a lényeges különbségre, amelyik a második háború előtti felfogással szemben alakult ki éppen a nagyvárosok gyorsforgalmi úthálózatát illetőleg. Korábban olyan összefogó város körüli utat alakítottak ki a nagyvárosba bejövő autópályák részére, amely a város lakott területeit messze elkerülte, pl. Berlin körül egy csaknem 300 km hosszúságú körpályába csatlakoztatták be a Drezda, Magdeburg, Hamburg, Stettin, Frankfurt an der Oder felé vezető autópályákat. Ez a körpálya az északnyugati részt kivéve el is készült. A forgalom vizsgálatából nyilvánvalóvá vált az, hogy az autópályákról jövő forgalom nem keringeni, hanem a nagyvárosba be akar jönni. Akkor van jól elhelyezve az autópályákat összekötő útvonal, ha a város belsejébe helyezzük el. Ezért gondoltunk budapesti vonatkozásban arra, hogy a Hungária körút kerül kialakításra autópályaként, részben magas, illetőleg mély vezetésben. A Hungária körutat az összekötő vasúti híd mellé létesítendő új híddal kellene összekapcsolni a Kelenföld—Ferencváros közötti vasúti töltés mellett kialakítandó I. sz. Bécs felé vezető autópályával. A korábbi városfejlesztési és városrendezési tervek egyöntetűen megállapították azt, hogy Budapesten az átmenő forgalom, valamint a gyors helyi forgalom részére két útvonal alakítható ki, ezek a Duna két partján vezető észak-déli irányú útpályák. A dunaparton vezetendő útnak megvan az az előnye, hogy kereszteződések éppen a Duna miatt nem létesülnek rajta. A vélemények, hogy ezek a dunaparti útvonalak hol vezettessenek, megoszlanak. Egyesek szerint, miután az alsó rakpartokat a víz elönti, az útvonalak csak a felső rakparton alakíthatók ki. Véleményem szerint az alsó rakparton is kialakítható a gyorsforgalmú útvonal. Utalok arra, hogy régebben megtervezésre került a budai alsó rakparton a kétirányú, észak- déli összekötő út. Az alsó rakparton kiépítésre kerülő kétirányú útnak megvan az a hátránya, hogy a Duna melletti irányról való letérés csak a másik irány szintbeni keresztezésével lehetséges. Ennek megfelelően, ha a dunapartot gyorsforgalmú útként akarjuk kialakítani, közelfekvőnek látszik az a megoldás, mely szerint a Duna úgy lenne tekintendő, mint egy autópályának az elválasztó sávja, és így a pesti oldalon északi, a budai oldalon pedig déli irányú alsórakparti közlekedési út alakítható ki. Ennek a megoldásnak előnye az, hogy a rakpartok jelenlegi szélessége a kétnyomú forgalamat mindkét oldalon csaknem mindenütt lehetővé teszi. Előnye továbbá — lévén a forgalom egyirányú —, hogy a lejárások, illetve feljárások megoldhatók. Előnye, hogy mind az átmenő, mind a helyi forgalmat keresztezésmentesen tudja közvetíteni a belvárosi részekkel. A távolabbi jövőben túlzsúfolt belvárosi utcák forgalmát magához szívhatja. Javaslatunk szerint az ilyen kialakítású útvonal mindkét oldalon az alsó rakparton, annak jelenlegi szintjében kerülhetne kialakításra. Ennél a megoldásnál számolni kell azzal, hogy a statisztika szerint átlagosan évenként 2 napon át a Duna az útvonalat elöntené. Minthogy azonban az alsó rakparttal párhuzamosan a felső rakparton kétirányú útpálya áll rendelkezésre, 134
