Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Évkönyve 1955-1956
Dr. Vásárhelyi Boldizsár: Budapest úthálózata korszerű fejlesztésének szempontjai
A kérdés tárgyalásánál elsősorban arra kell rámutatnunk, hogy az egyes közlekedési módok, eszközök elterjedésénél és kiválasztásánál nagy jelentősége van annak, hogy az embernek milyen a kapcsolata a közlekedési eszközökhöz. Az a közlekedési eszköz és mód, mely legjobban megfelel a gyorsaság, biztonság, teljesítőképesség és gazdaságosság követelményeinek, bizonyára megnyeri, kiérdemli az ember bizalmát is. Ez a bizalom annál kevésbé rendülhet meg, minél szorosabb személyi kapcsolatba kerül egymással az utas és a közlekedési eszköz. Az ember törekszik olyan közlekedési eszközt használni, mely minden időben rendelkezésre áll, és a legtöbb lehetőséget biztosítja részére idejének szabad felhasználásában. Nem utolsósorban ide kell visszavezetni a személygépjármű-forgalovi hatalmas méretű növekedésének okait, mely magasabb költségeinek ellenére is egyre nagyobb teret hódít. A személygépjárműveket csaknem minden ember szeretné magáénak. Minden más közlekedési eszközben van valami személytelen és távolálló. A vasúttól, melynek modellje minden kisgyermek kedves játéka, a felnőtt ember már eltávolodott (5). A személyközlekedési szükségletek nemcsak mennyiségiek, hanem nagymértékben minőségiek is. Ezért irányul az ember figyelme olyan közlekedési eszköz felé, amely független menetrendtől és útiránytól, megállóktól és pályaudvaroktól, az elfoglalt ülőhelyektől és túlzsúfolt, kényelmetlen állóhelyektől, dohányzóktól és nem dohányzóktól stb. A fentiekkel hozzák; összefüggésbe azt, hogy ma, a tömegtermelés időszakában, amikor a legtöbb iparágban és más területen az önköltségek csökkentése érdekében az egységesítésre, kollektív együttműködésre törekszenek, addig a kapitalista államokban a közlekedés területén ellenkező a fejlődés, és nagymértékű egyéniesítés figyelhető meg. Természetesen az »egyéni kiszolgálás« a személy- és tonna km-éket illetőleg rendszerint sokkal drágább, mint a tömegkiszolgálás, s emellett a város utcáinak területét nagyobb mértékben foglalja el. Ezzel kapcsolatban utalunk arra, hogy Londonban a belvárosi munkahelyekre naponta autóbuszon 600 000-en közlekednek, 150 000 embert 86 000 személygépkocsi szállít be. A személyautókon közlekedőket 5000 félig vagy 2500 teljesen telt autóbusszal is el lehetne szállítani (6). A közlekedési szükséglet egyéni kiszolgálása amiatt, hogy nagyobb az utazási sebesség, és nem kell időt tölteni a várással és átszállással, nagyobb a kényelem, azt hozza magával, hogy az így termelt »drágább áru« megszerzésére sokan törekednek. A teljesen motorizált Amerikában, a lakosság 1950-ben átlagosan 4—7-szer nagyobb összeget adott ki közlekedésre, mint olyan országban (Németország, Franciaország, Anglia), ahol nagyobb mértékben használják a nyilvános tömegközlekedési eszközöket. Azt is fel kell vetni, hogy helyes-e, s milyen következményei vannak, ha a lakosság nagy része nagyobb összeget ad ki közlekedésre? Ha erre a célra külön bevételek nem állnak rendelkezésre, nyilván más területeken kell a kiadásokat csökkenteni. így kerül sor a kulturális szükségletek csökkentésére. Természetesen, a saját járművel való utazás kulturális szempontból is hasznos lehet országok és emberek megismerésével. Igen gyakran a korlátozás a lakásokkal kapcsolatos. A garage annyiba kerül, mint egy szoba. Ennek megfelelően például Svájcban a 4 szobás lakások helyett 3 szobás lakásokat építenek garage-zsal. Természetesen a közlekedésnek az 132
