Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1990-1991
1991. június 24. (699-1069) - 1. Beszámoló a TTTK munkájáról - 2. Az Egyetem tudományos kiadványai - 3. Jelentés az 1990 évi gazdálkodásról - 4. Javaslat a Belső Utasítás módosítására - 5. Javaslat az MBE képzési program bevezetésére - 6. Beszámoló az oktatási rektorhelyettes munkájáról - 7. Előterjesztés főtitkári megbízásra - 8. Javaslat egyetemi tanári kinevezésre - 9. Javaslat a nappali tagozatos tudományos továbbképzésre - 10. Javaslat a BME Tanulmányi és Vizsgaszabályzatának módosítására - 11. A BME nappali tagozatán folyó nyelvoktatási rendhez tartozó végrehajtási utasítás módosítása ) - 12. Javaslat a Közlekedésmérnöki Karon Gépészmérnöki szak indítására - 13. Javaslat a BME és az MTSZ együttműködési megállapodására - 14. Az Egyetemtörténeti Emlékbizottság állásfoglalása szobrok, emlékművek, emléktáblák felállítására vonatkozó kari javaslatokkal kapcsolatban - 15. Javaslat a Villamosmérnöki Karon oktatási szervezeti egység megszüntetésére és alakítására - 16. Javaslat a Közlekedésmérnöki Kar Aero-és Termotechnikai Tanszéke nevének megváltoztatására - 17. Tájékoztató a Műegyetem Jegyzet-és Tankönyvkiadó gazdálkodásáról - 18. Tájékoztató a Központi Könyvtár főigazgatójával kapcsolatos intézkedésről - 19. Tájékoztató a Jövő Mérnöke felelős szerkesztőjének megbízásával foglalkozó bizottság munkájáról - 20. Egyebek - 1. Az Oktatási Bizottság tájékoztatója - 2. A főtitkár és a rektorhelyettes munkájáról
17 A Nyelvi Intéze t keretében az oktatás és a szakmai munka a következő öt szervezeti egység keretében folyik: Angol Nyelvi Csoport, Keleti Nyelvek Csoportja (orosz, és egyéb szláv nyelvek, japán, arab, kínai, finn stb.), Magyar Nyelvi Csoport (magyar mint idegennyelv, magyar mint anyanyelvi tárgy), Német Nyelvi Csoport (német, holland, dán, svéd, norvég), újlatin Nyelvek Csoportja (francia, spanyol, olasz, portugál, román). Az egyetemünkön folyó nyelvoktatás alapvető jellemzőiként leszögezhetjük, hogy a nyelvoktatás az elmúlt évek során egyrészt emelt szintű oktatássá, másrészt sokirányú és differenciált oktatássá vált. Az emelt szintű oktatás mennyiségi mutatója a 13/1985. MM sz. rendelet alapján bevezetett 8 féléves heti 3 órás oktatás, majd az 1989. szeptember elsejével érvénybe lépett egyetemi szabályozás, amely 8 féléven keresztül heti 4 órát biztosít a nyelvoktatásra. Az emelt szintű oktatás minőségi mutatója a megemelt oktatási célokban (magas szintű beszédkészség, középfokú nyelvvizsga) fogalmazható meg. A jövőre nézve mérvadó és az I., II. évfolyamon már érvényes új nyelvoktatási rend sajátos és egyedi helyzetbe hozta a nyelvoktatást. Egyszerre vált fakultatív- és kritériumtárgy jellegűvé. A fakultativitás lényege a hallgatók számára abban áll, hogy nyelvet, szintet, csoportot sőt optimális esetben időpontot és tanárt is választhatnak. A fakultativitás és a hozzákapcsolt kritériumtárgy jelleg (a követelmény teljesítésétől függ a diploma elnyerése) egyszerre fejezi ki egy modul-jellegű és egy kredit-jellegű oktatás jellemzőit. Ennek a Nyelvi Intézet által felvállalt újszerű oktatási szisztémának meg kell küzdenie egyrészt a saját újszerűségének gondjaival, másrészt azzal, hogy jelenleg még egy zártabb oktatási, tanrendi rendszerbe kell beilleszkednie. A szabad nyelvválasztásból és a hallgatók jelentősen eltérő nyelvi előképzettségéből fakadóan az oktatás differenciálttá vált. A hallgatók jobban felkészült, mintegy 2 0 %-ot kitevő rétege jelentős érdeklődést mutat a speciális nyelvi képzés iránt (országismereti, kulturális, sajátos nyelvi készségek kimunkálására irányuló tanfolyamok stb.). Szintén ezek a hallgatók, illetve a nyelvvizsgával már rendelkező hallgatók részéről igény van egy második vagy harmadik nyelv tanulására is. A középiskolából már hozott és az egyetemen továbbfejlesztett nyelvtudásuk rendkívül fontos abból a szempontból is, hogy ez a réteg mobilizálható leginkább a karok nyelvigényes feladataiban (diákcserék, pályázatok, részképzés stb.).
