Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989

1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra

— Az egyik az autonómiának olyan értelmezése, amely mindenféle külső politikai, gazdasági korlátoktól függetlenül érvényesülés az egyetem csak belső öntörvényei szerint cselekszik, szinte „azt csinál, amit akar". — A másik szélső vélemény, hogy az autonómia idejét múlta kategória, zavaros értelmiségi fikció, amely nem illeszthető be egy jól szervezett állami, társadalmi rendbe. Mondanom sem kell, hogy mindkettő tarthatatlan álláspont. Az egyetemi autonómia lényege, hogy az egyetemi funkciót érintő minden kérdésben a döntés joga és kötelessége az egyetem különböző testületeit, vagy demokratikusan választott és törvényesen megerősített tisztségviselőit illeti. Mire terjedhet, mire vonatkozhat az autonómia tartalma? Leginkább a következőkre: Ki oktasson? Kiket oktasson? Mit oktasson? Ki és milyen teljesítmény kapjon tudást elismerő jogosítványt, diplomát és/vagy tudományos fokozatot? Tovább kell növelni az egyetemeknek nemcsak jogát, de lehetőségét is oktatóik kiválasztásában. Az egyetemekre kell bízni a hallgatók mennyiségi és minőségi felvételét és a kibocsátott diplomások mennyiségének és minőségének megállapítását. Meg kell erősíteni az egyetemek jogát és kötelességét, amely meghatározza, hogy a jövő társadalmi igényeinek kielégítése érdekében mit oktassanak. Ezeknek az autonóm feladatoknak az ellátása érdekében szintén autonóm személyzeti, szervezeti és gazdálkodási politikára van szükség. Az autonómia gyakorlása, megvalósítása során azonban lenni kell olyan társadalmi, politikai, etikai és jogi korlátoknak, amelyek között mindez működhet és érvényesülhet. E korlátok közepette kell érvényesülnie a társadalom és az állam — nyilvánosság útján érvényesülő — ellenőrzésének, kritikájának és kiemelt támogatásának. Az autonómia lényege az is, hogy az egyetemi funkció gyakorlása érdekében partneri kapcsolat alakuljon ki az egyetem, az állam és a társadalom között. Ha ez a kapcsolat helytartói vagy központi utasítással módosítható érdekképviseletre szűkül, akkor nem beszélhetünk egyetemi autonómiáról. 11