Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989

1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra

Nem beszélhetünk az egyetemi autonómia teljességéről a hallgatóság, a diákok autonómiája nélkül sem. A diákönkormányzat a fejlett politikai kultúra alapiskolája. A diákönkormányzatnak csak egy része a politikai retorika, a vélt vagy tényleges érdek kifejezésének és érvényesítésének formája és módszere. A hallgatói önkormányzat nemcsak az egyetemek működésének egyik fóruma, hanem a képzés egyik formája is. A hallgatói önkormányzatnak fontos feladata az oktatás minőségére, módszerére, az oktatók személyiségére vonatkozó vélemény kifejezése is. A hallgatói öntevékenység fontos területe a hallgatókkal és a környezettel szembeni igényességre való nevelés. A magatartás-, szórakozás- és viselkedéskultúra és mindezek eredményeképpen a már említett politikai kultúra fejlesztése. Az egyetemi autonómia szerves következménye az olyan egyetemi struktúra kialakítása, amelyben az önállóság magában foglalja, hogy valamennyi érdemi döntés ott történjék, ahol az ahhoz szükséges információval rendelkeznek,s ennek a felelősségvonzata is az adott szint, illetve döntési pontokat megszemélyesítő vezetőre háruljon. Az autonómia több eleme és feltétele kezd realizálódni egyetemeinken. Szükség volna azonban az egyetemi autonómia teljes rendszerének, céljának, korlátainak, eszköz- és feltételrenszerének és módszereinek tagoltabb és átfogóbb kodifikálására. Mindez nemcsak központi feladat, adminisztratív intézkedés, vagy ezek függvénye, hanem olyan önirányítás és önigazgatási kultúra, amelyre egyetemeink is gyorsított tempóban, de csak fokozatosan válhatnak teljes mértékben alkalmassá. II. 1. Az európai egyetemek élmezőnyéhez való felzárkózásunk jövőjét egyre kevésbé geo- és világpolitikai helyzetünk és környezetünk fogja eldönteni. Nem is az oly gyakran emlegetett tőkehiány. A legfőbb korlátunk az új minőségű tudás hiánya. Ma még túl vékony az a réteg, és kevés az a személy, — a politika, a gazdaság, de a tudomány és a felsőoktatás területén is, — aki rendelkezik a felzárkózás stratégiájához szükséges rövidés hosszútávú felismerésekkel és a gyakorlati tennivalókhoz szükséges idegen nyelvtudással, magasszintű műveltséggel, politikai, gazdasági, tár11 tea o