Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989

1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra

1. Mennyire készíti fel a jelenlegi általános, alap és szakmai képzés az agrártudományokkal foglalkozó egyetemeken képzett szakembereket a jövő feladataira? Érdemi válasz akkor adható, ha körvonalazzuk e századvég és az új évezred első évtizedének várható magyar- és európai mező-, erdő-, élelmiszer-, környezet- és vízgazdasága fejlődésének fő irányait és sajátosságait. A válasszal azonban még az útkeresés stádiumában vagyunk. Egy azonban biztos, hogy az ágazati — állatorvos, erdész, kertész, növénytermesztő, állattenyésztő - képzési dimenziót ki kell egészíteni marketing, menedzser és fejlesztő kutató mérnök képzési dimenzióval is. 2. A jelenlegi egyetemi oktatásnak egyik leggyengébb pontja a hallgatók sokszor gyenge felkészítése a tudományos technikai forradalom eredményeinek alkalmazására, az ezzel járó mentális, pszihikai permanens továbbképzési és adaptációs igények terhének elviselésére. Növeli ezt a terhet az is, hogy a tudományos technikai forradalom és eredményei mögött legtöbbször messze elmaradt a politika és az etika. A szükséges adaptáció kifejlesztése a gondolkodás modernizációjával kezdődhet, mindenekelőtt az egyetemi vezetők, oktatók és hallgatók gondolkodásában. A modernebb gondolkodáshoz, kreativitáshoz, innovációhoz meghatározott szintű intellektuális képességek, készségek, idegen nyelvtudás, szakmai és általános műveltség szükségesek. Közel azonos értékű és fontosságú azonban az a társadalmi közeg, amely példával, elismeréssel és kényszerrel az önálló tanulás és tudásérdekeltséget biztosítja, és honorálja az ezekre épülő teljesítményt. Evidencia volt és lesz, hogy az egyetemi szintű szakember-képzés egyben értelmiségképzés is. Ezt fejezi ki, hogy az agráregyetemek képzési rendszerében egyre nagyobb teret kapnak az idegen nyelv, a magatartás kultúra, testkultúra és a humán kultúra olyan területei, mint a zene, irodalom és képzőművészet indirekt és fakultatív oktatása. 3. Történelmi tapasztalat, hogy az egyetemek belső működésének hatékonyságát és külső társadalmi hasznosságát az önállóság, az autonómia nagymértékben növelte. Az egyetemi autonómiával kapcsolatosan a magyar közvéleményben, de külföldön is tapasztalható két szélső vélemény. 11