Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989

1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra

mokkái próbáljuk pótolni, amely gazdaságtalan és eredménytelen. A különböző pályázatokkal megszerzett erőforrások felhasználásának hatékonysága természetesen kisebb, mint a tervezhető beruházásoké, és állandó bizonytalanság forrása is. Mind az eszközök, mind az épületek karbantartása egyre nagyobb összegeket emészt fel. Talán G. B. Shaw mondta először: ahol nyikorognak az ajtók ott nincs értelme kultúráról beszélni. Az önerőre támaszkodás, a saját bevételek felhasználása - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — az alapellátáson túl is szükséges oktatási — kutatási feltételek megteremtését célozhatja, teret engedve a tényleges társadalmi igények gazdasági hatásainak. Ez esetben az adott időszak piaci igényei hasznosak is lehetnek, és nem okoznak nehezen helyrehozható károkat. Az alapellátás biztosítása adja meg annak lehetőségét is, hogy a saját bevételek egyre inkább az egyetem alaptevékenységéhez közelítő feladatok ellátásából származzanak (pl. idegen nyelvű képzés és továbbképzés, nemzetközi kutatásokban való részvétel, szabadalom hasznosítás stb.). A műszaki egyetemek soron következő legfontosabb teendőit az alábbiakban látom összefoglalhatónak: a) a nemzetközi munkamegosztásba való fokozatosan növekvő mértékű bekapcsolódásunk alapfeltétele a nyelvismeret. El kell érni, meg kell követelni, hogy diplomát csak nyelvismeret birtokában adjunk ki. Ezt a feladatot később a középiskolának kell átvállalnia. Azonnali feladatnak érzem az idegen nyelvszakosok létszámának növelését pl. a tudományegyetemeken. Jelenleg hallgatóink kb 30%-a rendelkezik nyelvvizsgával. b) minden eszközzel támogatni kell, hogy hallgatóink közül minél többen, még tanulmányaik ideje alatt szervezetten eljussanak külföldre rövidebbhosszabb időre, a legjobbak számára pedig biztosítani kell külföldi egyetemeken a részképzést. Ehhez állami támogatásra is, de elsősorban széles társadalmi összefogásra van szükség. Az egyetemek nemzetközi kapcsolatait is e célra kell többek között felhasználni. Ésszerű határok között elő kell segíteni a fiatal oktatók-kutatók külföldi munkavállalásait, és támogatni kell az ösztöndíjas és meghívásos tanulmányutakat. Minderre nemcsak ismeretszerzés, és tudományos iskolák megismerése céljából van szükség, hanem önbecsülésük, saját értékeik felismerése érdekében is, továbbá mert a gazdasági felemelke11