Budapesti Műszaki Egyetem - tanácsülések, 1988-1989
1989. június 12. (1324-1554) - 1. A nemzetközi kapcsolataink helyzete - 2. A tudományos továbbképzés, a posztgraduális képzés helyzete - 3. A társadalomtudományi tárgyak oktatásának új rendje 1989. szeptembertől - 4. Az idegennyelv oktatás koncepciója és feladatai - 5. Felvételi szabályzat - 6. Javaslat vezetői megbízásokra - 7. Javaslat a BME Emlékérem adományozására - 8. A Jövő Mérnöke feladatai, helye az egyetemi közéletben - 9. Javaslat a speciális kiegészítő képzés oktatási célkitűzésére és tantervére - 10. Javaslat tiszteletbeli doktorrá avatásra
A vizsgálatnak alaposnak, az ország méreteit és a gazdaság fejlődésének fázisait is figyelembe vevőnek kell lennie. Nemcsak azt kell tudni mit tesznek ma, hanem azt is (mit tettek 15—20 évvel ezelőtt. Óvakodni kell. . . E vizsgálódás elvégzésére a körülmények kedvezőek. Európához való csatlakozásunk előfeltételei éppen a felsőoktatás területén a legkedvezőbbek, azt is mondhatnánk az egyetemek közötti jó kapcsolat lehet a záloga a hosszű-távú együttműködésnek más területeken is. Hallgatóink növekvő számban vesznek részt nemzetközi cserekapcsolatokban, oktatóink hosszabb tanulmányútjaiból és munkavállalásaiból, vendégprofesszorok kölcsönös cseréjéből leszűrhető ismeretek összegzése révén kellő információ áll össze ahhoz, hogy helyes képet alkossunk magunknak teendőinkről, a helyes alapelvek bevezetésének mikéntjéről. Az időtálló prioritások közül — melyek a Fórum dokumentumjaiban is megtalálhatók — az alábbiakat emelem ki. Először: Az oktatás-kutatás egysége. Az egyetemek feladataikat csak akkor láthatják el jól, a kor követelményeinek megfelelően, ha az általuk művelt és oktatott tudományterületeken az alapkutatásokért is felelősséggel tartoznak. Másodszor: A szervezett prosztgraduális képzés teszi igazán egyetemekké az intézményeket. Ebbe a képzési formába be kell vinni a legjobb hallgatókat azzal a céllal is, hogy közülük a legeredményesebbek doktori fokozatot nyerjenek. Ez a képzési forma biztosithatja azt is, hogy az egyetemeken kellő számban legyenek a jelenleginél nagyobb arányában tehetséges fiatalok. Ennek jelentőségét különösen a műszaki egyetemeken nem kell külön hangsúlyozni. Harmadszor: A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően — de figyelembevéve a hazai adottságokat is — lehetővé kell tenni, hogy olyan tudományterületen ahol a tudományosan minősítettek meghatározó többsége egyetemen dolgozik, illetve a tudományterület művelése kizárólag egyetemen folyik, a tudományos minősítés jogát egyetem is megkaphassa, természetesen az egész ország tudományos erőinek bevonásával. E joggal feruházott egyetemnek nemcsak a felelőssége növekedne, versenyhelyzet alakulhatna ki, hanem egyenlőbb partnerség kialakítására nyílna lehetőség Európa vezető egyetemeivel. Negyedszer :Az egyetemek alapellátását biztosítani kell. Ez az infrastrukturális, gép-műszer alapellátottságot jelenti. Le- és elmaradottságunk e területen a legnagyobb. E hiányosságokat ma plusz létszá11
